Tegnap  este Zitával  beszélgettem...akitől tiszta őszinte visszajelzést..tükröt vártam magamról...

..konklúzió...még mindig túl  sokat gondolkodom, keveset élek ...és az alábbi mókuskerékből alig tudok  kiszállni...

feladat, kevesebbet beszélni, többet megélni...igyekezni fogok...alább fontos mondat "a bizonytalanság vállalásának  bölcsessége..."

"A biztonság keresése illúzió. Az ősi, bölcs hagyományban az egész kérdés megoldását a bizonytalanság vállalásának bölcsességében látják. Ez azt jelenti, hogy a biztonság keresése tulajdonképpen az ismerthez való görcsös kötődés. De hát mi az ismert? A múltunk az ismert. Az ismert nem egyéb, mint a múltból hozott berögződések börtöne. Ebben nincs fejlődés, egyáltalán semmi. Márpedig ahol nincs fejlődés, ott toporgás, tespedés, szétesés, zűrzavar és hanyatlás van." (Deepak Chopra)

                                                                                                                                                                               

tisztán élni...mint amikor megszületsz (ma megszületett hajnalban Ági babája :) csodajó)...önfeledten  belefeledkezni az életbe (esőben táncolni, belefutni a világba, ölelni úgy nagyon, forró lekvárt enni, meztelenül úszni...réten...)...úgy menni egy kapcsolatba mint kamaszként az első szerelembe...

...eheti táborosútonlevéses programban nagyon de nagyon jó volt nézni az ifjak nyiladozó érzelmeit, ahogyan  elkezdődik egy kapcsolat, jó volt látni  kispasi csodaszép érintéseit (honnan veszi?), gondoskodását, leányka évődését, húzódozását, majd megadását...

Ezt kellene valahogy utánuk csinálni...nem sebeket nyalogatni, foltozni...gondolni hogy ha ezt teszem akkor Ő ezt gondolja és akkor Ő majd azt fogja tenni...játszmákat játszani, nem beszélni, nem érinteni...nem élni...

Pedig hát " légy szerelmes az  életbe..."

Kell  a tűz...az  életembe...a konyhám  melegéhez...az  ölembe...a gyerekeim szemében, a szerelemben...
sokat adott ez a tavasz...sok nehézség, mély érzelmek...ebből töltekezem...
otthoncsalád...öröm...bánat...sok sok érzés... néhány felfedezés, pl. hogy nem  térek ki a nehézségek elől, és hogy csak érzelmekkel érdemes...

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához

Évának, Amerikába 1975. július

Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csík.

Egyedül vagyok.

Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.

Szemes a régi. Az emberek idegenek.

Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.

Nincs nyaralás Bagó miatt. Ebben a kis fekete testben egy ősi lélek lakhat, annyira követi az ember ritmusait, kedvét, mozdulatait. Nem vitorlázom nyugodtan, ha nem tudom, mi van vele. És tudom is: vár rám. Gondolataiban biztos megakad, merre lehetsz, de Te az utóbbi időben keveset látogattad őt. Engem szokott meg hétköznapnak, Te voltál az ünnep.

Nyaralás nincs . alvás is csak altatóval. nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újra szüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.

Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.

Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

Fáj a hiányod.

Úgy hiszem, szárny.verdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.

Ha van még idő.
Zoltán

..budhulok...

...a világ legjobb meditációja ha állataid vannak...és velük kezded a reggelt...bugyiban és trikóban  kifutsz...még nem is vagy ébren...és csak teszed a dolgod...vizet hordasz, trágyázol, szénát raksz...simogatsz...

simogatsz...mert hogy jönnek és felébresztenek ebből az állapotból...ekkor még csendesség van, a telefonodat sem viszed magaddal (igazoltan távol...az  állataimmal vagyok-ilyenkor bevillan  néha Ivett mondata...-Nekem  kutyám van...azzal a bizonyos hangsúllyal)

... ilyenkor az agyam  valami turbó sebességre kapcsol...és ezerrel kezdenek benne cikázni a gondolatok...kis tervek...és nagy világmegváltóak...vállamon a vasvillával...

Hetek óta gondolkodom azon, hogy honnan is hoztam ezt a "fenenagykitartást"?..és ma reggel, amikor a szokásos módon a vállamon a vasvillával a szénát vittem...a gondolataimba belefúrta magát a nagyapám...ízig vérig alföldi parasztember, tavaly ment el...kun arccal, szikár ember testben és lélekben, iszonyú komoly tartással, amikor már idősödött akkor is ugyan olyan járással, ami csak Neki van..kalapban egyenesen  könnyedén...Őt láttam már kicsinyke kisgyermekként is a vállán a vasvillával... semmi  nem törte meg sem háború, sem téeszesítés, sem szerelemnehézsége...mindig szabad ember volt, csak a természetnek  kiszolgáltatva...remélem boldogan...nagyanyácskámmal, Ő még él  86 éves (nagyapám is ennyi lenne)
...Neki nem volt semmi lehetetlen, már öregember volt amikor vett egy tanyát, egy másik tanyát, mert férfiúi  magányra vágyott (gondolom), és mert kellett Neki a kihívás,hogy ez  még megy Neki...ekkor vett 300 birkát...és a fél Alföldön keresztülhajtotta őket...csodálatos...nagyanyácskám végig aggódtavárta"" mellette az életét...hm...nem  tudom... ...éltekegyüttvagycsakegymássalvagyegymásmellett...degondolatbanegymásnélkülsosem..

...szabadon...

"Együtt kell élni, nem egymásban, és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "ÉN" nem oldódhat fel a "MI" élményében. De ez a két ÉN nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni." Popper Péter

szóval  reggelente meditálok... érzem a gyökereimet...és felszínre törnek  a céljaim...most, hogy lassan  szabad leszek, bár már várom a szabadságot, és talán élvezném is egy kicsit... de készen állok  arra, hogy kipróbáljam  milyen  is együtt élni a fenti  módon valakivel...néha azt gondolom, hogy sokévi  házasság után is azt kell  mondjam  ezt még sosem  próbáltam...

Nőnek lenni...
felelősség...főleg ha van 3 lányod...
..azt gondolom mintát kell adni/adnom (észrevétlenül)...hogyan öltözködsz, "hordozod magad", milyen szerepeket vállalsz fel és hogyan, hogyan vagy férfiakkal...
...bár néha észrevettem eddig is, hogy pont hogy én tanulok a lányaimtól...különösen  Franci tanít ebben...de ma reggel óta ezt már biztosan tudom...
Reggel, mint ahogy máskor is megkérdeztem, hogy jó-e ahogy felöltöztem..kék felső, fehér szoknya, kék  cipő... Franci  mondta:
- igen ez így megy egymáshoz...
mire én:
-...persze ez így harmóniában van...
Franci: -Hát igen ezt én tanítottam Neked!
...

És itt kell beszélnem  röviden e szösszenet címéről is...ami  szintén Francitól van...volt egy korszaka. kb. úgy 7-8 éves kora körül, amikor elég sokat hallgatta a Mazsola és Tádé hangoskönyvet...elég gyorsan  felfedezte, hogy Ő kissé hasonlít Mazsola jellemére. Ekkor arról beszélt, hogy vannak olyan emberek, akik olyanok, mint a Mazsola...pl.  Ő- akik szeretnek lustálkodni, szeretik, ha kiszolgálják őket, és még talán szeretnek bosszantani másokat.Vannak a Manócska típusú emberek, akik szeretnek gondoskodni másokról..ilyen  pl. az Eszter...aki csak "szeretne anyáskodni felettünk" (persze ennek mára nyoma sem  maradt). No és vannak a Tádé típusúak...mint pl.a Sára...aki olyan kis cuki (amit Ő nagyon utál)
Rólam  nem  derült ki  hogy ...mazsolavagymanócska...

sok gondolat kavarog bennem, igazán dolgoznom kellene...de az agyam nem hagy nyugodni...majd szép sorjában írom-mondom...
Ági nemsokára anya lesz...csodaszép...én is szeretnék még...mertrészeamegvanmindenemnek
Neki mondtam írtam a napokban, hogy megvan mindene, és nekem is...

és a minden elég...

csajokbarátokemberekférfiakszeretőkszerelmekcélokambíciókinspirációkotthonmelegecsendesség

nos...nem az  első...sokadik nekiindulás...volt tiszavirág életű...volt ami csak egy valakinek - az emberemnek szólt...most talán végre egy emberes/asszonyos sikeredik..egyrészt mert vannak néhányan akik olvasnának, másrészt mert van, hogy írnék...(sokat beszélek...néha írnék...bár öreg indián barátom szerint, inkább csendbe kellene maradnom...)

..szóval üdv magamnak..és persze Neked olvasó!

Előre szólok, hogy szeretem a félbehagyott mondatokat...és nem ismerem a vesszőt.. 

Egy kedvenc