...jó, hogy vannak barátaid, akik megmondják, hogy vazze ez már sok...
...hm...nem is tudom hol kezdjem...annyi mindent nem írok...a mai csak egy kiragadott példa kicsinyke életemből...hetek óta alszomnemteszeknembeszélekcsakvagyok...lekötnek a napi gondok..merthogy jönnek...Rulit még mindig nem műtöttük meg, és hát megyünk bele a télbe..majd holnap..nagyobb műtét lesz  mint gondolta a doki, persze én tudtam...de nem hitt nekem...le kell fektetnünk, amiből ugye nehéz felállni,de hát ezt is meg kell élnünk közösen..mint ahogy azt is, amikor alig egy hete kergettem a faluban...merthogy azt hittem, hogy a bizalom már akkora (hajlamom van ezt hinni), hogy bátran engedhetem át a legelőre szár nélkül...hát legalább megpróbáltuk...tanulság.. sokkal több figyelemkapcsolat kell...szóval holnap műtét...na és szokásos téli extra kiadás kilyukadt a kazán...ilyenkor érzékelem mennyire ki is vagyok szolgáltatva a pénznek...a francba...
...szóval  reggelihelyrebillentős kávét falubeli kedvencbarátnőmnél töltöttem, aki sosem mond kritikát, annyira figyelmes, nem bántana meg sohasem senkit, csak  ad..észrevétlen, ha kell enni, ha kell kölcsön pénzt...és ma már nem maradt csendben (tudom ez neki  nem volt könnyű, hogy mondja) ,hogy amit csinálok Az MÁR sok, törődjek fontosabbdolgokkalmineknekemolyantöbbletteheramitnebírokel...koncentráljak arra ami fontos...próbáltam neki mondani, hogy felelősséggel tartozom, meg hogy kell nekem a nehézség, abból  tanulok...meg hogy nem térek ki a nehézség elől-ezt eldöntöttem...de tulajdonképpen igaza van...

Eszter a hős...

Már épp élné az ember lánya a szürke hétköznapjait, amikor is még ha kamasz is az ember lánya rá kell  döbbennie a húsvér valóságra...akármennyire is nem akarja...
...valamiért szerencsére történnek ilyen dolgok velünk..és talán épp a legjobbkor..amikor..és most bocs Eszter...de épp a kamaszkorilegmélyebbmindenszaréssemminemérdekel közepén meg kell  mentened egy embert, aki ugyan az osztálytársad, "de hát két mondatot sem váltottál még vele..."
..történt, hogy Eszter mellett egy osztálytársa leesett a lépcsőn, és beütötte a fejét, amitől epilepsziás rohama lett...minthogy sehol senki...hát kinek másnak...neki..vagyis Eszter Neked kell cselekedni...és hát hős vagy,  kerestél  tanárokat..hívtál  mentőt... biztosítottál kényelmet,  nem estél pánikba...csak tetted amit kell..és hát ilyenkor érzékeli az ember a valóságot mennyire is egy kiszolgáltatott húsdarab, nem  uralja tudatát,  végtagjait...bepisil...
...ember...

Szóval Eszter...büszke vagyok Rád!

...kicsit RAJ-os, deszép...

Közben készül Jácint kiállítása...nekem  tetszik, majd mesélek...

..ősz van..melankólia...elmúlás...
..próbálok befelé élni..látszólag sokmindent teszek...de igazán az elmúlt 6 hétben nem tettem semmit...próbáltam az "arcomat kisimítani"...nagytakarítanitestembenlelkembenotthonomban...újra nő lenni....

"Varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád. Először is harcolnod kell azért, hogy megtudják: ha Isten létezne, ősz öregasszony vagy szépleány is lehetne. Az után harcolnod kell, hogy megértesd az emberekkel: a bűn nem azon a napon született, amikor Éva leszakította azt az almát. Azon a napon egy csodálatos erény született, amit úgy neveznek: engedetlenség. Végül azért kell harcolnod, hogy bebizonyítsd: formás, kerek testedben értelem lakozik, és meghallgatásért kiált." (Oriana Fallaci)
  
és nem csak a fenti értelemben...

utóbbi idők néhány meghatározó élménye: színház (ahol néhány pillanatra elfelejtettem lennigondolkodni)...férfi aki inspirál..apró pillanatok...
...ilyen apró pillanatot éltem meg tegnap este, amikor barátaim kedvenc helyén a "Szimfiben" beszélgettünk Jácint leendő kiállításáról...már este volt...őszi  fények kint..én olykor kifelé tekintgettem, mintha várnék  valakit, vagy valamit...két fullszuper rokkantkocsi futott be, majd el is tűnt..hosszú percekig nem jött be senki, nem tudtam, hogy ők is ide tartanak...mígnem két ifjú mankókkal benyitott, egy esti csevejre a kávézóba, nehezen ámde határozottan botorkáltak le a lépcsőn, nem fogadták el a harsány segítségnyújtást...ültek velem szemben..közel egymáshoz...sok sok apró érintés-nagyon nagyon gondoskodóak...szép pillantások...olykor ottfelejtődött a figyelmem...de Ők ezt sem vették észre..magukkal..egymással voltak elfoglalva...annyira tökéletes volt és szép...ragyogás és szárnyalás...

..embernek (akivel szívesen megosztanám magam) mondanám...két fontos dolog van: a ragyogás és a szárnyalás...ezek nélkül  nem érdemes élni...
..és van az engedetlenség..ami oly sok ember számára érthetetlen...