...már sok apró jel van...én érzem...valahogy hangosabban csicseregnek a madarak, a virágok csak úgy törnek elő..énbennem valami zsezsgés megmozdult...és mintha ezt Ruli is érezné..mármint a tavaszt...kijött a "barlangjából"..és életjeleket mutat...még Árpást is elhajtja...ez már jó...ugrándozik...csodajó...
..kicsit talán összekuszálódtak a dolgaim...
...beteg vagyok, lázam van...nem szoktam...mindent meg tudok csinálni...ellátom a csajokat, állataimat, még dolgozom is...és mire bedőlök az ágyba... nem lenne rossz, ha valaki hozna egy teát ...dehát...
2013. február 16., szombat
...valahogy megnyugvás van bennem...nem akarok ebben a pillanatban semmit...nah jó igen...de most nem olyan nagy akarással..most valahogy tudok örülni annak ami van...
...a gyerekeim...hm..nincs nagy gáz...bár egyik nap Eszter arról beszélt, hogy magányos, és semmilyen az élete (ezt már rég mondom neki)...és azt mondta, hogy nem ártana, ha lenne velünk egy férfi...mert, és konkrétan ezt mondta,...olyan elesettek vagyunk...ez vajon mit jelent...nahéshabelegondolok...ki az aki ezt felvállalná...akármennyire is jófejek, szépek, kedvesek, ártatlanok, egyszerűen kezelhetők a csajok...
...ezek szerint velem van baj...én vagyok nehéz, gáz...nehezen kezelhető? nem jó szó...nem vagyok irányítható és mégis irányításra vágyom...Mikka mondta rólam...hogy nem vagyok átengedő...pedig szeretnék...tudom, hogy a bizalom az ügyem...nagyon kevés emberben bízom...köszönhetem ezt...
...amíg viszont nem engedek közel, addig nem bízhatom...de ugye mivel átveszem a táncba hívást azzal, hogy én eldöntöm, hogy alkalmas e arra, hogy megbízzam benne...
..míg írom e sorokat közben hallgatom Joós Istvánt http://envagyok.info/podcast/2013-02-14_Ferfi-No-Szerelem_SzSz1.mp3
...épp erről beszél...beszélget ...párkapcsolat tánc...férfi választ, nő dönt..és ugyanarra zenére közösen táncolnak...
...velem ebben baj van...én választok...ettől férfi megriad...elveszem a terétfeladatát..nem hagyok neki teret...Eszter is mondja, hogy félelmetesen erős és magabiztos, uraló, határozott vagyok...pedig nem akarok-hogy megengedhessem magamnak...elesett akarok lenni, mint ahogy szerinte vagyunk is...és nem akarok félni ebben az elesettségemben, mert az aki vezet a táncban...mindenen keresztül...ha kell embert öl értem...mi kell ehhez?...szerelem? szeretet?
...jól tudok embereket...férfiakat inspirálni...ezt kellene kapacitálnom...
...a félelem a azt hozza bennem...hogy sokkal visszafogottabb vagyok...és itt most vissza kell kapcsolnom az első mondatomhoz... ettől valahogy megközelíthetőbb vagyok...ez érzékelhető a kapcsolataimban...valahogy ezt kellene megtartanom...
Talán ma először láttam élniakarás jeleit Rulin...bízom...
2013. február 12., kedd
...mert csodaszép...és nemes...
A
27 éves Mészöly Miklós 1949-ben ismerte meg a 24 éves Polcz Alaine-t. A
képen ábrándozó fiatal lánynak tűnik, pedig akkor már elvált asszony,
aki előzőleg évekig feküdt betegen. Súlyos fertőzéseket kapott az orosz
katonáktól, akik 19 éves korában a
fronton több tucatszor megerőszakolták. A betegségek szövődményeként
soha nem lehetett gyereke. Mészöly a gyermektelenséggel magyarázta, hogy
sokáig meséket írtak mind a ketten. Alaine gyermekpszichológusként
játékterápiát dolgozott ki, ami nemzetközi hírűvé tette, később a halált
és a gyászt kutatta. Közben, mellékesen, író lett ő is, regényben írta
meg, amit a háborúban átélt. Nagyon erős szimbiózis volt köztük, de az
52 év alatt, ami együtt töltöttek, Mészöly sokszor lelépett, elköltözött
az aktuális szeretőihez. Aztán hamar hazament, Alaine mindig
visszafogadta. Amikor Mészöly meghalt, összeszedte a fiókjában
hátramaradt szerelmes leveleket, megkereste az egykori szeretőket, és
beszélgetett velük. Hogy nekik is könnyebb legyen, így mondta.
2013. február 11., hétfő
...az ide írogatásnak vannak előnyei...pl visszaolvastam, és összeraktam mi is történik most velünk...velem és Rulival...
...doki...akié minden tiszteletem...végre kimondta, hogy Ruli szívbeteg...sok jel árulkodott, de nem is akartam hinni azt hiszem...és még talán némileg félre is vezettem a dokit tudatalatt...
...szerda éjjel óta talán ez az első megnyugvásos nap...kezdem elfogadni ami van...ami persze nem jó...összeraktuk a sztorit...
...novemberben még meglépett Ruli a szomszédban kialakított ideiglenes karámból...szépen vágtázott...azóta egyre fogy és alig mozog...olyan mint egy nyugger a derkón amikor lemegy 2 zsemléért a tologatható keretével...első kólikának vélt rosszulléte december 3-án volt, amit még 2 kisebb követett...előtte már mikor öreg Indián barátom itt volt (november) megdöbbenve látta milyen dagadt a csánkja..persze ez már keringési problémára utaló jel volt...mint ahogy a nagy szőre is...igaz lehet a szőrét az Argentin származásra és a túl jóltartásra fogni...
...az allergiát és rossz táplálást már többször próbáltuk kólikával összefüggésbe hozni...de így utólag ezek szédülések és gyengeség volt, de eddig nem szuszogott...most viszont érezhetően tántorgott...elég félelmetes egy labilis jószág melletted...főleg éjjel...
...bezártam őket...Árpás a hős...alig eszik, hogy átengedjen minden finomat Rulinak...és hát a szerdai lábraállást is részben neki köszönhetjük, ott állt Ruli felett végig és az első sikertelen összecsuklós felállás után amikor Ruli végleg elborult...már a fejét sem emelte fel...és talán félórát is telefonáltam...fogtam a szárat és vártam a csodát...Árpás elkezdte harapdálni a nyakát...mire Ruli összeszedte minden erejét...én még ekkor is azt hittem, hogy kólika...járatni akartam...de Ő meg sem akart mozdulni...napok óta Eszter szilveszterkor elcserélt kabátja helyett hazahozott pléddel ráeszkábálva közlekedik, él...sokat esznek...főzöm a lenmagot plusszban, ahogy indián mondja...
és várom a csodát...
...reggelente rettegve megyek ki, hogy vajon mi vár rám...láthatólag lefekszik...a kabátja trágyás ebből látom...de mire kimegyek már áll...ebből következik, hogy fel tud állni...
dokit kértem, hogy ha nem venném észre hogy Rulit el kell engedni, akkor szóljon...persze minden erőmmel azon vagyok, hogy éljen...de azért belémnyilal a gondolat, hogy mi van ha...
egyrészt meg kell beszélnem Krisztiánnal, Ruli előző gazdájával...másrészt csak bizakodom, hogy elkerülhetem a hivatalos procedúrát és annak többszázezres költségét...persze, ha nem, akkor Esztert idézem, "hogy kell egy kibaszott nagy gödröt ásni, és az ugye télen elég nehéz"...
...és hát az is felmerült bennem, hogy nem akarok ló nélkül lenni, szóval ha visszafogottan is, de elkezdtem csikókat nézegetni...csikót mert most született ergo egészséges...és hosszan velem tud maradni...
sokan csodálnak, sokan vádolnak...kevesen értenek és sokan kétkednek...de nekem ez az utam...sokat sírtam az elmúlt napokban...ami már évek óta nem nagyon ment...sok sebet, félelmet bennem rejlő tüskét hoz felszínre és talán általa újraélve le tudom zárni...
...szóval az a tisztem, hogy Rulinak megadjak mindent amit lehet..és ne kérjek Tőle semmit....támogassam amíg lehet...gondozzam és ápoljam...
Néhány barátom különösen tudatosan, vagy észrevétlen, de a legjobbkor ad....figyelmet, támogatást, ölelést...
...köszönöm...
2013. február 7., csütörtök
...halál...
...engem már rég kerülget a kaszás....
...talán a tegnap éjjelemet elsőként Jucival osztottam meg, nem akartam mondani, Ő kérdezte...ez a beszélgetés által egyszerűbben megérteti mi is van-mintha beszélek róla..nagyon izgulok...nem tudok enni...ma nem tudtam figyelni a délutáni igen fontos megbeszélésen...és talán még egy ölelés is nagyon elkelnejólesnehiányzik még nekem is...
...szóval nem vagyunk valami nagy formában...
..én most ebbe teszem a lelkem...mindenki máshogy...van aki köt, van aki kopjafát farag...én lovat állítok talpra a térdig érő sárból éjjelente...de van jó hír is...sikerült kikönyörögnöm, nah jó nem könyörögtem, de őszintén elmeséltem mi a helyzet Rulival, és így a pasi ha aranyáron is, de eladta a szénát nekem...már csak el kell hozni...majd tartok rá toborzást...
nem tudom mi van bennem...gondolkodtam milyen megfelelés..kinek bizonyítás...hogy Rulit éltetem...de talán nem erről van szó...hanem hát a halál..nincs halálfélelmem félre ne értsétek...csak benne van a mondat, a fejembe amit Juci írt...de én még azt olvasom ki ebből hogy azt kell megtanulnom, hogy küzdeni kell, és nem azt hogy ne vállalkozzam lehetetlenekre...meghogyengedjekel..
..tegnap eszembe jutott az a mondat, amit Krisztián-Ruli előző gazdája mondott amikor elhoztam...hogy Ő nem bírja végignézni, hogy majd valaha meghal...de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekem adja mert ez nekem...
szóval megvagyunk...remélem legközelebb már nem agrárhírekkel jövök..
..és egyébként megfigyeletem magamon a magány vagynemtudommicsoda jeleit...magamról beszélek másoknakésittis..irtó nagy gázzz...
:)
2013. február 4., hétfő
...ismét eltelt egy hét...valami eszeveszettül rohannak a hetek, azt veszem észre, hogy ismét hétfő...monoton reggelsulimunkadélutáncsajok mókuskerék pedig még nem is indult be teljesen...viszonylag sok időt vagyok itthon, bár nem tudom mit csinálok..mert persze szobát nem festettem ki, sok tervezett filmet nem néztem, műhelyben nem alkottam, edzeni nem mentem el...
...de hát elmúlt februármásodika...nem tudom a medvék hogy voltak vele, de nekem ki kell bújni a barlangomból...sok tervem van...valamiért ezt a házat még be akarom fejezni...kicsinosítani...de aztán hosszú távon valahogy... távolabb szeretnék élni mindentől...sokat próbálok mesélni erről a csajoknak (hogy készüljenek)...egyenlőre a két nagyobb lányom ezt elképzelhetetlennek tartja...mint ahogy azt sem, hogy az önkormányzat nem hosszabbítja meg a tv szerződést, és én nem nagyon akarok szép nagy tányért a tetőre... Franci amikor a jurtás létről beszéltünk, azt mondta, hogy az kb. olyan, mintha bebújnánk az asztal alá és ott élnénk...
..nem cél, hogy asztalalatt éljünk, bár nem is rossz...csak az cél, hogy ne azért éljek, keressekpénzt, dolgozzak, hogy ki tudjam fizetni a számláinkat...így a cél valahol kicsit mindentől távolabb, egy sokkal kisebb ház, egy sokkal nagyobb földdarabon...az sem baj, ha a ház valami saját készítésű, szalma vagy földház...ahol nem kell kiszolgáltatva lenni mindenféle szolgáltatónak, és nem kell, hogy feltétlenül bankszámlád legyen........
...kalandos péntek...ha Indiánnal vagy készülj fel, és a 10 perces programra is szánj egy fél napot!...ezt ma már tudom...és nem is gondoltam, hogy a szénaszállítás, amit pénteken eszközöltünk túl gyorsan megy...Jácint is eljött velem...elmúlt hetek szénapakolós kudarcán okulva...valahogy úgy alakult, hogy kerekedett négy szabad óra...mert csak úgy lehetett a báláért menni...ez remek alkalom volt az egyébként számomra kedves környéken barangolni...meglátogattuk a csatári hegyben Andrásékat...kb. 20 évvel ezelőtt feltett szándékom volt ott házat venni, akkor 11 fő élt fent a hegyen...szerintem most többen...isteni friss hatlapos, kedves emberek, szép jószágok, finom pálinka...nehezen is indultunk el...jó látni, hogyan élnek...minta...
oltár
Öreg indián barátom akart még valamit mutatni, féltett felfedezésekincse...a hegyen kanyargós út végén az erdő alatt...csodaszép kilátással egy eladó öreg présház, ami tökéletesen alkalmas a fenti idill megvalósításához..és még néhány ló is elfér...mindenkit magával ragadott a hely az érintetlenség és a benne rejlő egyszerű tökéletesség...a kevesebbtőbbérzése...és hogy...
