vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2014. december 25., csütörtök

...karácsony van...

de talán egy kicsit előbb kezdeném időben, és kapcsolódnék az előző bejegyzésemhez...

...az üstökös óta mintha felgyorsult spirálban léteznék és élnék meg... rá kellett jönnöm, hogy igen is megélek, sőtmitöbbszélsőségesnagyamplítúdóval...

az elmúlt hetekben a körülöttem lévő rend volt fókuszban...érdekes, hogy nekem még mindig előbbkintaztánbent van ...


a tisztaszoba tisztasága



..a házban lassan a helyére kerülnek a dolgok...valahogy most a kazánt leszámítva...minden olyan könnyedén megy....a kis pénzecském sem fogyott el idő előtt, nem hajtottam magam eszeveszett ajándékvásárlásokba, és felesleges energiákat emésztő dolgokba (mérhetetlen sütik sütése, ami  egyrészt hizlal, mert rajtam kívül senkinek nem kell...és értékes időt és energiát is vesz el... felesleges körök futása a dekorációban-csak annyit tettem amihezkedvemszeretetemvolt...)
...akár még hiányérzetem is volt, hogy bár mindenidőben tettem a "dolgom", de nem őrültem bele a karácsonyba- lehet, hogy öregszem...mintha nyugodtabban tenném...
...talán a barátaimra is maradt elég időm...bár még rengeteg találkozót szeretnék...

kazán függőben- egyenlőre hozzá vagyok kötve...szerelő  szerint jó szerintem nem...szerelő  szerint foglalkozzak mással...pl...nestresszeljekhanemsexeljek...

túl vagyunk Anagyprogramon...biztos kell nekem  a redezvényszervezés?
igaz én alig vettem ki a részem, épp  annyira, hogy a kollégáim ellenszenvét ne borzoljam,  de nekm  valahogy ez  nehezen ment...még jó, hogy Ivettel volt min elszöszölni a dekorációban, mert a teddideteddoda szerepkör nehezen ment...asszem nem csak nekem...hm...
a nagyrendezvényrerohanásban...az őrült tömegben bolyai parkolóban elegem lett és beálltam középre, vállalva mindent...persze rohantam...ésakocsiajtótólkaptamegybalegyenest...monoklim van...talán  magamra kellene figyelnem.

monoklival


remek, hogy vagyonokat költöttem mobilpásztorra, meg új  kapura, és a 2. napon  a szomszéd bérlője kellemetes lebaszásban részesített...hogy képzelem, hogy ő bérli  és én meg ott legeltetek...hát elhebegtem  neki, hogy amikor megkérdeztem, még nem ő volt a bérlő...és a legeltetés pedig most realizálódott...pedig vettem  anyagokat, pistabácsiboldoganheggesztettkaput...én fagyban sötétben festegettem is...és a végén 2 napot legeltünk ott...sebaj...csakazértse...ha lovak  nem mehetnek...most kecskéimet odakötöm...hmbrrr

..csajok bár nem akartak  velem  díszíteni karácsonyfát...megnőttek...elfogadóak voltak, kedvesek...és figyelmesek...az ajándékozásban és egész karácsonykor....
Sárának nehéz ajándékot venni...azt mondja meg van mindene...nehéz is volt...nagyon szépen köszönte meg a végén...Eszter, hogy beteg fényderült milyen  is amikor nem  stresszel,vagyis a suli kinyírja...elviselhetetlen iskolaidőben...most, hogy lassan  2 hete itthon...csodás vele, boldog, örül az ajándékának, és szomorúan  beszél, arról, hogy elnyomásban van...Franci  szilveszteri  romkertesbulis ötletétől dob egy hátast...ezerrel  kedvesen aggódva, de próbálja lebeszélni...én  csak  pislogtam  ebben  a beszélgetésben...







a szokásos, magányos karácsony van (csajok 23-25-ig gyakorlatilag nemvelem)...valahol élvezem...nem csinálok semmit, süttetem magam az ablakon beszűrődő nappal, és pihenek. pont.

amiket mostanában fontosnak gondolok:

  • kapcsolatban lenni magammal
  • ebből adódóan észrevenni, hogy a sablonokban, hogy mi jó és mi nem nekem
  • figyelek  magamra (legalább annyira mint másokra)

elmúlt napok ajándéka a horizonton...fény

2014. december 17., szerda

...off

...öreg indián barátom szerint ...az élet mindig megoldja magát...

csendre békére, az otthon melegére vágytam...
(kis anyukám tegnap mondta is, hogy minek mondogattam  a csajoknak, hogy ne menjenek suliba...mert lám betegek lettek...
...Fanci  iskolai rosszulléte...majd tiszavirág életű kórházi látogatásunk után itthon...lassan erőre kap...közben Eszter is itthon, egyik reggel  iskola helyett a dokihoz mentünk, mert rosszul érezte magát...tüdőgyulladása van...erős fájdalmakkal...ha levegőt vesz az is fáj...és persze minden mozdulat...
...csak Sára tartja a frontot.

Szóval itthon...én  csendben  takarítom, csinosítom az otthonunkat közben...lassan tényleg nagyon lassan...ez  a karácsony valahogy más...bár ezernyi  ,talán  már megint túlzó tervet szőttem, hogy miket kell  majd megcsinálni...de eddig minden évben  elkészültem  a legelképzelhetetlenebbel  is...most ez nem így tűnik...
...gyakorlatilag még semmilyen  ajándékot nem vettem...gáz...és mintha nem is tudnék mit...sára pl...napok óta gondolkodik. hogy mit kérjen  a Jézuskától...és mindig amikor megkérdezem, azt válaszolja...hogy megvan mindene...angyal :)

takarítás, vagy bármi  manuális dolog alatt az  agyam  mintha valami más üzemmódba kapcsolna és ezerrel hozná  a megértéseket..most pl.  hogy mennyi  mindent csináltam már, és hogy végig kellene venni  a nagy történéseket az életemben...amik "sorsfordítóak voltak...vagy hogy egész jól értek  a növények  nyelvén,  a családi  kertészet ezt jól alapozta, majd a saját kert építés és a kertészeti munka...a lovaimtól "állatul  tanulok...éshaegyszernagyleszek...emberül is megtanulok...

...kazánmégmindigszar...az  alkatrészt várjuk..kezdem már megszokni...most épp olyan vagyok, mint a szüleim, hogy sem  a kazán, sem  a lovak miatt nem tudom hosszabb időre itthagyni  az  otthonom....

otthon...

a mindig átalakulóban

2014. december 12., péntek

.....................nahazthiszemkészvagyok.....

kikapcsüzemmódbafogomtennimagam...a napokban fényévnyi  megélésben volt részem, és teljesen kész vagyok...

...voltam az egyetemen tanítani...minimális értelmét láttam...főleg hogy utána javítanom kellett még a tanárnő szövegét i,s amit a faszbukra kiírt a programról...kértem, hogy minél előbb törölje , hogy megéltük a pánikzónát...micsoda faszság...külön kiemeltem, hogy az  nem lehet cél...ő  vajon hol volt?...

utolsó napok zizi hajtás a ligetben...levelek, minden rendben legyen...lahjjésmégelkellmondani, hogy én 21-én  már nem tudok dolgozni -feszültsége, hogy mi lesz.....minden négyzetpillanatom be van táblázva és a végletekig ki van használva és még azon is túl...

évvégi záróvacsi herszőnyénél...eleve nem volt semmi  karácsonyi áhitat  bennem, nagy nehezen  találtam egy szöveget, amit gondoltam felolvasok, jobb híjján  ezzel érkeztem...de nem kellett... illetve nem volt értelme...Matyi (gondnok) már egész délután melegített az estére,....azt hiszem  az elmúlt 20 év összes munkahelyének legfelemelőbb gondolatait mind végigmondta...rajtam kívül mindenki ivott, így szinte csak nekem volt elviselhetetlen eme gondolatdömping ...ésalegismertebbapttyafaszát" még el sem hangzott...szóval klassz volt...ugye épp alig értem oda, mert előtte várvavárt szerelő  megérkezett...elmondta azokat a leba..sokat amikre számítottam és még néhány nem vártat, amik abból adódtak, hogy az éjjeli  akciómban továbbképeztem magam mint szakszervíz...és egy elszállt biztonsági szelepű kazánt használtunk...
noh mindegy...megúsztuk...egész örültem mert úgy tűnt éjjel, hogy remek jól működik...reggelre azonban szinte zéróra csökkent a nyomás...némi para...majd gondoltam, hogy hát előre megmondta, hogy kb, 150000 pénzzel készüljek...szóval folyt köv...

...még jóh hogy kaptam némi jutalmat...még kicsit ki kell egészítenem és kazánprojekt pipa



tudom kicsit meglepődtök, hogy most milyen  rendszeresen és hosszanrészletesen írok, de valahogy úgy érzem hogy az elmúlt 1 hétben fényévnyi történések vannak az életemben...


a mai nap remélem már a finish ebben az "élményáradatban"...merthogy mindegyik történetet mélyen megélek...megérint...vagyépp felidéz...

a mai  is ilyen, és még csak kora délután van...

Franci rosszul lett szerdán, ma vittem el a kedvenc gyerekorvosunkhoz...aki gyanúsnak találta a fáradtságát, és hogy nehezen tudja tartani a fejét...így kérte hogy menjünk be a kórházba vérvételre...

hát...rég éreztem ennyire szarul magam...
Franci már a gyerekorvosnál nagyon feszült volt, pisit kellett produkálnia...összeroppantotta a műanyag poharat...és elsírta magát...majd a kórházban beadtuk a beutalót...jól ismert folyosó sokat voltunk itt a karambol után...azóta nincs bizalmam az orvosokban...
mindegy asszisztens bevitte a papírt mire egy nő, akkor még nem tudtuk, hogy ő  az orvos, anyázni kezdett, hogy mit képzel ő...nah ekkor már gondoltam, hogy klassz lesz...
...sokan voltak  bent gyakornokok, akik  közben kérdőíveztek velünk, 3 nővér és az említett nő...
lekezelő és bunkó volt...franci  oda is súgta nekem,  a kommunikációja kritikán aluli...Franci ekkor már csendben zokogott, látva ezt, próbáltam kedvesen,  majd később erélyesebben de továbbra is intelligensen jelezni neki, hogy nem így kellene, majd a végén  már kellett mondanom, hogy nézze meg, hogy mit tesz  a gyerekemmel...hát nem vívtam ki a rokonszenvét......már emlegettem neki  a Feldmár Szégyen és szeretet könyvét...de minden lepattant róla...ekkor az  asszisztens épp fel akarta tenni Franci csuklójára a kórházi szalagot, zéró tájékoztatás és végtelen  bunkóságot követve, mondtam, hogy nem kérjük a kórházi  felvételt, hisz épp azért jöttünk... írta le részletesen az orvosunk melyik vizsgálat kell (ami persze 1. pontban verte a biztosítékot)...ez  már nem  csak ellenszenvet (pedig mondtam a dokinak, ha a beutalóval nem ért egyet nem rajtunk töltcse) hanem megvetést is hozott velünk szemben......
...a végén  minden támogatás nélkül eljöttünk...még tartottam  magam a kocsiig...bezzeg pont ilyenkor nem volt apróm...szóval  a halál...n álltunk meg...és amint beszálltunk kitört mindkettőnkön  a zokogás....

szar...

Franci nem  akar róla beszélni...én leírom...
még a kocsiból  felhívtam a gyerekorvosunkat, aki mélységesen elnézést kért (nah ezért is szeretem)
és nagyon finoman, de arra terelt minket hogy holnap  menjünk be az  sztk-ba vérvételre....még meglátjuk...aggódik...nemértiésgyanus neki Franci  fejtartásigyengesége...

itt ülünk a kanapén...mérhetetlenül elfáradva...
megbeszéltük, hogy itthon maradunk....

antikolgatok, az a baj, hogy a betont is :)





2014. december 9., kedd

...éjfél elmúlt...és én ülök a kanapén és kétségbe vagyok esve...kb. bőgök mint, egy rossz gyerek...

minden télen parám, hogy tönkre megy a kazán, amit évente, jobb esetben kétévente meg is tesz...
szóval évek óta mániásan nézem a kazán nyomásmérőjét...és van bennem egy szorongás, hogy már nem lehet megszerelni, mert már az utóbbi 3 alkalommal  ezt mondta a szerelő...és én mindig könyörögtem neki, hogy még légyszi...addig könyörögtem, hogy eltelt az idő, változtak  a szabályok, már nem csak  egy 300.000 forintos kazánt kell venni, hanem új gázterv, azzal együtt kémény meg a minden...szóval  600.000 Ft körül van amibe minimum kerül, de inkább több...és hogy ez télen...

ma épp fúj  a szél ettől eleve félek...épp  boldogan jöttünk hazafelé amikor láttunk egy meteort...gyönyörű mitöbb csodás...ekkor úgy éreztem semmi gondom...kiscsajok is velem voltak-ők is látták...olyan kerek volt minden...


hazaértünk... Eszter lázas...megint... már hetek óta beteg...vacsik...tanulás... én épp a holnapi egyetemi előadásra készülök (ami egy....ság, olyanról beszélni amiről nem lehet),,,Franci mondta ugyan, hogy a mosógép (ami mindig megy) előtt víz áll, de nem nagyon foglalkoztam vele, kb. fél 11 lehetett, amikor már eléggé fáztam, és arra tévedtem, épp bugyogott ki a kazán alján a forró víz, és az őrláng meg pont elaludt...
huha,,,ennyire beteg még sosem volt...persze meg akartam csinálni a szokásos tél előtti  szervízt, de valahogy olyan korán jött a tél...meg amúgy is minek, minden évben  szerelni kell, nem fizetek kétszer...brrr...
pánikszerű kétségbeesés...épp nemrég mondtam a Francinak, hogy teljesen lefagyok, ha valami technikai kütyü elromlik...olyan embernek írtam éjjel  fas'buuukon, akit alig ismerek, hogy segítsen, és kétségbeesetten nézegettem  az oldalakat, amin csávók osztják  meg a tapasztalataikat erről  a kazánról...vazze...remeg a gyomrom...gyorsan megoldást akarok...nem ég a láng...írják, hogy sokáig tartsam...de meddig? próbálkozom...sokszor nagyon sokszor, végre majd elfordítom, de épp rosszfele...újra...jóh...eddigre lever a hideg verejték...már épp futtatom a lehetőségeket fejben hogy hogyan lesz  karácsonyra fűtés...töltök vizet a rendszerre, de nehéz...nem tudnom, hogy milyen meleg víznél mekkora nyomás lesz, főleg ha rátöltök hideget...a fa...om tudja ezt, nem kedveltem a fizikát...mindegy próbálgatom...közben  a gyomorgörcs nem múlik, álomnak nyoma sincs a szememben...arra gondolok, hogy egy kis nyugalmat szeretnék...és, hogy valaki segítsen...
persze túltöltöttem 80 foknál,de azért nem extrém 2,2 -es nyomásnál ismét dőlni kezd a kazánból a víz...szar...kétségbeesés..míg az előbb még reméltem, hogy megkímélhetem magam  a szerelő kihívásától...majd anyagrendelés, újra jön, megint le...sz, hogy ezt már nem lehet javítani, és ez az utolsó. és persze nem vettem  szénmonoxid mérőt, ménem?...és nem hívtam tél előtti szervizre...meg különben is vegyek már egy újat...és a végén legombol rólam  60.000 ft-ot így karácsony előtt-
..és ezt csak  remélni  tudom...hogy megcsinálja és jó lesz...
közben fél egy lett mosógép mosogatógép lejárt...már semmihez sincs kedvem....a délután még csajokkal eltervezett, ruhavásárlás elmarad...és bízzunk benne, hogy lesz fűtés...

el vagyok keseredve...évek óta először gyenge vagyok valamihez...mi van?

2014. december 8., hétfő


hát vége a borosandrás programnak....a végére olyan melegségesen éreztem magam. közlekedtem szabadon a közösségben...voltam önmagam...hogy... jól éreztem magam

csodás hat nap...kell nekem még ebből...másként látom a világot, és más embereket, magamat és magamat a világban...talán jobban értem, hogy miért van magány érzésem (mármint, hogy hogyan hatok az emberekre)

olyan sok inger ért, hogy még hosszan a hatása alatt leszekvagyok...csak néhányszófoszlány, ami megmarad...jóboszorkány, először féltem Tőled...tűéles látás és megfogalmazás, erő és szilajság...

...

emberek...egyszerre szeretem őket...és utálom az embereket,,,jó  lenne csak  szeretni....már néha egész jól megy...mindez a vonatútról jut eszembe...csodás amikor Te még épp fotózod a gyönyörű napfelkeltét...és Győrben mérhetetlen embertömeg lepi el  a vonatot...az eddigi békességnek  rögvest nyoma veszett...szorítanak  az emberi fizikai közelségek...érthetetlenség...hogy kinek hova is szól  a jegye...végre nyugvópont...mindenki  belehelyezkedik  a helyzetbe...én  elsősorban  a szemlélőébe...



szemben 50-es vidéki munkás házaspár...viseltes ruhában (de azt is mondhatjuk, hogy a kedvencükben) ...sorra csomagolják ki és fogyasztják a szendvicseiket, amikről anyjuk rendre levágta a kenyérhéját...majd mi  ha mi sem lenne természetesebb mint reggel borsodit inni, előveszik a kis kék műanyag poharukat, (a kettő között szalvétával-ennek még jelentősége lesz) és én észre sem veszem és már meg is itták  a sörüket...igen...észre sem veszem...mert épp  el  vagyok foglalva a szomszéd férfi páros témáin amit ha nem akarok akkor is hallom...és az előbb említett pár egymásnak  Bors-ból és Hot-ból felolvasott rövid kis celebhíreiről...itt teljesen kész voltam...magamban egyszerre röhögtem  és sírtam...kedves volt a házaspár tudtam őket szeretni...

a férfiak épp  meg akarták váltani  Győr az ország és a világ politikáját...ami mérhetetlenül dühített...már épp szólni akartam, hogy ez sértő...
kis nyikhaj nyálashangú öltönyös sosekívánnám meg 40 -es okostojás...és a szerényebb és nem is értem miért beszélgetésbe beszálló 70 éves ( ezt többször hangoztatta a mondatai között) egyetemi  tanár....

szóval szocializálódóm...

a kiscsaládom-borosandrácscsapat csupa menedék volt ezek után...a kelenföldi pu. környéke a tenyeremben...

amiket tanultam és csak most hirtelen felindulásból....András mérhetetlen lágysága az emberekkel, hogy nagyon nagy türelem kell...
hogy van az a tréning ami értelmetlen...hogy engem milyennek látnak mások...és hogy felismerés lehet de változás nem érzelmek újramegélése nélkül...folyamatosan kapcsolatba lenni magammal- érzések és fizikai sík szintjén...




Eminél aludtam-unokatesóm...csodás vacsi (ő főzte -saláta volt- a nőiesedés jegyében), kellemes beszélgetések, érdekes másvilág...olyan voltam mint egy turista...kedves gondoskodás...pl. csodásan éreztem magam a Dzsango nevű helyen a Csángó utcában...csodás...nagyon tetszett...

Eminél Pesten közelebb kerültem a családomhoz...milyen érdekes, hogy közben meg kis anyukám meg éppen hozzánk jött...(olyan ez mint a vonulásáramlás A másik oldalon c. filmben...http://www.port.hu/a_masik_oldalon_auf_der_anderen_seite/pls/w/films.film_page?i_film_id=89261 .....

utóbbi időben számomra fontos ember közeledéstávolodás görbéjét láttatta velem jól amint egymás után kétszer is keringtünk nem megbeszélten egy egy körforgalomban...



ilyen Pataki kerámia http://www.patakitiles.com/ kell nekem...még nem tudom, hogy a hova...de kell :)

...hogy kisanyukámmal zökkenőmentes legyen az együttlét...kicsit kiugrottunk a zsibire...hm...elég nehezen ment má' éreztem, hogy akár nem is kellene menni, mert valamiminden visszatartelleneszól...és igen egy öregcsávóbelémtolatott míg vártam Lauékéat...mintha előre megéreztem volna...olyan vagyok mint a patkányok földrengés előtt?... majd mire kiértünk  a tőbbszázas árusseregnek híre hamva se volt...3-4 -en pakoltak még éppen...hmbrr..némi csalódás...majd áhított shooooppppingolás...állítólag minnygy'á karácsony





2014. december 2., kedd

furcsán folynak a napok...van bennem valami kedvetlenség...akár még szomorúságnak is mondhatnám...próbálok nem ellenállni neki...és a kis morgásokat, ellenszegüléseket visszafordítani, legalább a semmilyenbe...

feldühít...és tehetetlenségérzés tölt el, ha valaki nagyon beteg, és nem történik semmi....valami mérhetetlen türelmetlenség fog el...

...csak maximum szólhatok....és tényleg maximum...



jah...és az egérhajsza is befejeződött, kedves egerünk az elsőéjszakaiköreután ragasztóban lelte a lakásunkbeli pályafutásának végét...
a helyzet fintora, hogy nem tudok elég hangsúlyosan figyelmeztetni, sajna láttam  magam előtt a mazsola nevű törpe ebet talpig ragasztóban, ezekután végkép elmondtam, hogy ezt hogy lehet elkerülni...de mégis megtörtént....
hiába...kell a saját tapasztalás.

még jó, hogy Eszter pasija ennyire lelkes...lesi a gyerekem minden gondolatát...és az említett ebet rögvest el is vitte kozmetikushoz...hogy erre annyira erősen már ne emlékezzünk...jah és rendre tol bálákat...beszélget velem, amíg kint teszek-veszek...

...már mindenem a munka végét akarja, ezerrel írom a leveleket...szép, főnökömnek teccccccő exxxxeltáblákat...csak hogy már vége legyen, pedig a héten még pestre megyek okosodni, ami  nagyon megvisel, elfáradok minden szinten...jövő héten pedig előadás az egyetemen...kertklubbbbb, záróbuli, kötelező megjelenés egy partnercéges évzárón...és baráti meghívás...ettől már most kész vagyok...ez nekem sokkkkk..

.egyenlőre leköt a mocsárban élés...alig merek arra gondolni, hogy az állataim derékig vízben állnak, mérhetetlenül szar a jeges vízben létezni,  megint trágyáznom kell és ez a mocsárlétben nem olyan könnyű......ezt érzem akistestemen... mitöbb én épp elutazom...jöhetne már valami...

reggeli indulás, kecskemustra, hogy vajon már vízben áll-e az árokban


2014. november 25., kedd

....csak óvatosan a gondolatokkal...

...tegnap autósboltban voltam, nem égett a tompított a kocsimban....illetve az sem....de a helyzetjelző izzóját már kicseréltük...érdekes ennél több figyelmem szokott lenni a világra....de Sára vette észre, hogy nem ég a lámpám...hazafelé telefonok...ki tudna segíteni...nagyon vicces volt amint 3 nő szerel  egy kocsit, cserélget biztosítékotizzót a sötétben...no de nem ez a lényeg, a bolt a gyerekorvos mellett van, és ahogy bekanyarodtam arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy a csajok nem betegek...és, hogy mennyire szar igazolásokat kéregetni a gyerekorvostól....brrr
...erre... épp lefeküdtem...és Eszter telefonon hív a szobájából...hm...amint odamegyek azt mondja.hogy rosszul van és hogy meghal...kiadós hányáshasmenéses cucc követte....
...olyan  furcsa, hogy ő is beteg...már nem gyerek, de teljesen elesett volt...most itt alszik mellettem...
igaz most hajnali  2...de fent vagyunk...mert valami  furcsa zaj  felébresztett...tegnap...jobbhíjján...mivel nem találtam téli szállást a leandereimnek...néhányat behúzogatta a lakásba...kellazöldazolyanotthonostélikertfiiiiiiling...úgy tűnik, hogy egereket is beköltöztettem...hát végül is jön a tél...
...épp a napokban gondoltam rá, hogy milyen jó, hogy bár irtó sok a rágcsáló odakünn, de, hogy nálunk... más vidéki versenyzőkkel ellentétben nincs a házban egér...
...hát vazzzze van...épp most fejeztem be a csapdaállítást, hallani, ahogy szedi a kis lábát...éshátelég ügyes elsőre a diócsapdáimból kiszedte a diót és elment...most csend...de folytatás következik...

ismét voltam a nagybűnösbüdösbudapesten...és még tömegközlekedtem is....ami nálam nagyszó...ismét síróstréning...tanulság...csak annaklehetkellszabad segítséget adni,aki kér..

.

2014. november 13., csütörtök

...hát... hetek óta szélsőségek vannak...
...vagy teljes visszavonulás van...
kevéskontaktemberekkel...soksok munka a farmon-csodásaföldelés...és hála a barátaimnak talán már némi látszatja is van...igaz még nincs szénám (ami miatt kicsit pánik van) ...de lassan kész a villanypásztor, kitrágyáztunk, és az illegális legelőre is ki lehet jutni egy új kapun......sokalvásamintlemegyanapkidőlésvantéliálomezerrel...teljesen kiütöm magam  minden estére...

sajáttavunkvan, már annyira tiszta, hogy leülepedett és isznak belőle a lovak

noh...hát megtanultam, hogy hol ne tároljak szénát

utolsó bála...vennem kell (de felajánlásokat is elfogadok, ami  új, hogy már majdnem kérek)


vagy...
... ezerrelélés tréningremenés nagysírással felfedezéssel, másoknak örömet... programotszervezéssel energikuslétvan, ezerrel befogadás másokéleténekátélése...teljes mindenemmel segítés...

tréninglét...jajjdenehezenálltambele'hogyénvagyok a résztvevő

Három fontos mondat a tréningről:

"bárki bármikor képes változni, ha megváltozik az észlelése"

"ha látod a lényeget a részletek maguktól a helyükre kerülnek"

"senki sem pont olyan mint te"


Néhány tapasztalásmegélés saját magamról az elmúlt héten:
nem tudokmerek,vagy csak nagyon nehezen kérni...

a "nékem a kérés nagy szégyen,akkor is adj, ha nem kérem" mondat nagyon betalál...atréningenbiztosítékkiverősmondat...még ma is látom magam ahogyan  zokogva összefont kézzel könyörgök, hogy neeeee...
a mondat, amit direkt írok, le és mondok a KÉRLEK SZERESS!!!- a fejemben... kusza talán téves gondolatokkal párosul - szeretetet csak adni lehet kérni nem...
pedig néha a végletekbe kerülök, amikor éhezem némi szeretetre, és persze nem jön, de nem jön ki segítségkérés sem a számon...sem nem mozdul a lábam valaki felé, ha nekem van bajomszomorúságom...

...sokminden felszínre került...gondolkodtamösszeraktammagamis és persze Aborosandrással is ...pl valószínű gyermekkoromban feltehetően a szüleim, vagy valaki valamihez kötött(e)ék a szeretetüket, pl, hogy legyek jó, ne legyen velem gond (talán ezért nem mertem megmondani, hogy eltört a kulcscsontom... kb. 7 éves lehettem, a szomszéd néni (imádtam) hetekig cinkosomként kötözte a vállam, ami félelmetesen fájt...csak, mert nem akartam gondot okozni a szüleimnek, vagy talán ezért költöztem el 400 km-re, hogy ne jelentsek napi gondot )

...deh meghatározó élmény pl...

a gyermekim apjával már évek óta kommunikáció és szeretet nélkül éltem a kapcsolatban, hordoztam a lelkemben és a testemben és a bőrömön ennek a nihilnekhiánynak minden nyomát...mérhetetlen fájdalmakkal éltem...kb 10 éviközéletbőlkizárás után, némi lelki nyomás alatt, már teljesen elveszítve önön magam... fizikai testet öltött a magányom szeretethiányom... fájdalma ideggyulladásokban...óriási fájdalmakkal..
.. hónapokig nem tudtam, mertem aludni...fel-alá járkáltam éjszakánként otthon, miközben, a családom csendben szuszogott,...féltem a mérhetetlen fájdalomtól, ami végigvonult az idegemen és földre kényszerített...féltem minden pillanattól ami mérhetetlen fájdalmat hozott...ekkor pánikbeteg voltamvagyok...fájdalomszindrómám voltvan.
....orvosokserege keltette bennem az egyre nagyobb betegségtudatot (félelmet) és egyre erősebb már magamnak adagolható komplex idegrendszerre ható gyógyszereket szedtem...egyre és egyre csak többet...a végén már két fájdalomroham között alig voltam ébren  amint bevettem a némileg (félelemből) túllőtt adagom (ekkor már gyógyszerfüggő voltam) ...
a gyógyszerek persze egyre kevesebbet hatottak így egyre többet vettem be...egy félelmekkel és félelmetes fájdalmakkal teli éjszakán, amire nem találtam semmilyen megoldást.... már nem bírtam tovább...annyi erőm nem volt, hogy bemenjek a kórházba...az akkor már... rég külön életet élő... külön szobában lakó férjemet ébresztgettem...
...emlékszem...hajnali  három lehetett, hason feküdt...ruhában az ágyában...a vállát érintettem meg és ébresztgettem alig hallhatóan könyörgőleg KÉRTEM, hogy segítsen, vigyen be a kórházba...
amint érzékelte, hogy ébresztgetem, és hogy miért... felnézett, és azt mondta, ő nem segít...ő  nem a pszichológusom...és letette a fejét és aludt tovább...ekkor a mérhetetlen fájdalmak között úgy éreztem  magam, mint valami atomtámadás egyetlen túlélője...aki körül sorra omlik össze mindenmint valamivilágvégén egyetlennégyztetméternyifölddarabon állok, mert körülöttem minden porrá lett és füstölt... a semmibenállok magányosan elveszetten és reménytelenül...valahogy kórházba mentem...

és ma itt vagyok...

...szóval azt hiszem félek kérni...

...a másik...

,,,már én is érzem egy ideje...hogy mintha szinkrontolmács kellene nekem még magyar nyelven is...vagy én nem vagyok érthető, vagy én nem értek...nah és persze...több frontos is ez a felirat,... mint jel villan fel nekem...kicsiny éltemben...hogy KOMMUNIKÁLJ...KOMMUNIKÁLJ...KOMMUNIKÁLJ... :)

köszi...és hogyan?

...a mennyiséggel nincsbaj...sokszor sok vagyok...
...a minőség...hát azt hittem értenek...
...de néha talán csak értek...és hiszek  abban, hogy az emberek engem értenek, vagy mert szeretnek, vagy mert ismernek...és csak valami apró jelből kódból ők már értik (érteniük kell), amit én gondolok, vagy érzek...

néha becsomagolnám magam egy kis gömbbealmába és odaadnám magam a számomra fontos embernek/embereknek, hogy vigyázzon/anak rám...



                                                                        csodaszép...

2014. november 1., szombat

...hm...hol is kezdjem...annyi minden történik megint...
voltunk Ahegyenakölykökkel....így akarok élni...

elvonási tüneteim voltak..magány...tehetetlenség...nemtalálomahelyemérzés...






Csodás az ősz...imádom...tudom, hogy elmúlásújjászületés...most valahogy még a téliálmot sem érzemkívánom...gőzerőkkel menekülnék befelé...bár a kertbenbirodalombanfarmon még ezernyi munka van...vagyis nagyon sokat tervezek még...
...tenni kell...a trágya magáért beszél, bár már nem keveset dolgoztunk rajta...noh és a villanypásztorépítés is égető...a héten meglógtak a lovaim...mindig erősen bennem volt ez a para...álmodtam is ezzel...rég nem volt ekkora adrenalinsokkban részem...minthogy szartam velük foglalkozni (vagyis azt mondtam, hogy nem volt időm...jah és kell egy körkarám is), hogy a nyers állapotból valamiféle vezethető jószágok legyenek...így csak a kergetés maradt.... félelmetes amikor egy kis résen a pásztornál ahol egyedül állsz, és véded a kitörés lehetőségét, hogy ne tudjon meglógni tovább...rajtad át akar gázolni egy 700 kg-os barátod...néz a szemedbe...hogy mikor hibázol és adsz neki egérutat....aztán futás gumicsizmában az átázott szántáson, persze mindig gyorsabbak mint te (egy újabb feketepont az  amúgy sem barátságos szomszédoknál) és amikor már végigfut az  agyadon, hogy elveszítheted őket...és hogy mennyivel könnyebb lenne a hátukon...és már az  angyalokat is segítségül kéred...valami isteni csoda folytán a világ legnagyobb büszkeségével emelt fejjel, és zászlós emelt farokkal bevágtatnak...te fújsz egy nagyot... és hálát adsz...ifjú  barátidnak is akik mindebben segítenek...noh és levonod a következtetéseket...a pásztor záros határidőn belül meg kell építened, mert kint több fű van mint bent...és kell egy körkarám és el kell kezdeni a munkát velük, hogy egy nyelvet beszéljünk...szóval nesze neked téli álom....

de most energikus vagyok...telve célokkal....csak a testem fáradt...lemerült az elmúlt fene nagy földeléseiben....deh sebaj...csodás őszi tábor...és a trágya is fogy...a ligetben is előléptem főkertésszé...igaz az  intrikusok szerint ferde lett a sövény....üzenem cserjesor amit nem kell  metszeni egyenesre...és bekaphatják...és lehet bemutatni jobban....

Timi itthon...bár Franci szerint felnőtt, de még mindig ugyan olyan..ez  így pont jó  nekünk...barátainak...csodás vicces könnyekigröhögős délelőtt sok trágyával....már a kezdet is vicces amint én ráfogok  a bekapcsolat pásztorra és halálra b...sz,  majd egy laza mozdulattal belecsúszok  és elmerülök a talicskával már jól felkavart sártengerbe...ezután  már csak a szelfizések maradtak a pózolj trágyával nagyon hálás szerepköre....







ibibabafáradtnyugodtlázadóteljesvalamimér'mérhetetlenmátrixxalafejébenésszeretettelaszívében...

2014. október 24., péntek


...nyugalmasság van bennem...és elfogadás...talán leginkább magammal...

utóbbi időkben érteni vélem az engem megcélzó, vagy csak körülvevő jeleket...

...a felfedezés, hogy a világ csak engem tükröz vissza megnyugtató...valami mérhetetlen lassítást hoz az életembe..
és visszagondolva az  eddigi ibibabára, vagy ibibabyre...hát hova rohantam...miért hajszoltam magam...miért nyomtam magam szenvedésbenehézségbe...

nem kell...mert minden olyan egyszerű....

eddig másokra, bárkire úgy néztem mint valami csoda...és én...én hát hol vagyok én tőlük...sem mint nő sem mint ember....már egy ideje elvárás magammal szemben, hogy legyek különleges...gondolom egyszer hajdanában  valaki  különlegesnek  gondolt...és ez  nekem tetszett mitöbb meg akartam  felelni ennek a szerepnek és így maradtam...

...pedig nem kell illetve ez nem kell kérdése..eleve különleges vagyok...de ne ijedjetek  meg nem lettem ennyire nárcisztikus...mindenki  az...

ígyhát nem elég ,hogy már nem vagyok hősamazon a maga különlegességével...már überkülönleges sem vagyok...vagyok csak nemes egyszerűséggel én...
...kicsit ez mezíttelenérzés...mintha le kennél csupaszítva...de persze könnyebb is vagyok tőle...

nah ilyen fene nagy okos gondoltok kavarognak  a fejemben...sokat vagyok  magammal egyedül...szeretem...bár elkelne némi társaság magamnak...

a nárcisztikusságra visszatérve...Gergő kollégám szerint, aki szelfizik az nárcisztikus önimádó....

..hát lehet...bár ne szidjuk  a telefonok e nemes funkcióját...jóhhhhhhaz...segít látni magam...látni  magunkat....

holnaptól táborozom....őszi galagonya tábor....várom....

Jah...és voltam Mészáros Gyula kurzuson (élő kapcsolat kialakítása)..nincs új  a nap alatt...sajnos konkrét lovas tudást nem kaptam...viszont a kapcsolatról kialakult képemgondolatom megerősödött...vagyis a legfontosabb tanítása a kurzusnak:a kapcsolatokat nem lehetszabad a kényszerre alapozni, csak önként szabadakaratbóllegyélkapcsolódjvalakivelvalakihez....vagyis a ló (férfi) csak szabadon saját akaratból belső elhatározásból-érzésből veled akarjon lennikövessen, ehhez ki kell alakítani  a megfelelő teret (anyagiérzelmi)...nem kell semmit kérni...nem lehet kérnielvárni...csak adni...szeretetet...elfogadást...neki legyen boldogságésszándék, hogy veled legyen és azt tegye amit szeretnél, mert ő maga ezt szeretné...











matyóhímzésesindián...és Gergő kell  a szelfi,
nemolyanrosszaz








2014. október 5., vasárnap

...hát...valami van...

...már előzőleg is írtam, hogy rejtélyesen belázasodom esténként....péntekreteljesenfelülkerekedett rajtam...a héten szinte minden nap hazajöttem és ágybabújtam...apéntekéjjel...hát...
forrónvagyépphidegveritékkel izzadtan jelentős fájdalmakkal ébredtem...nagyon fáj a fogam...igen tudom, már tavasszal darabokra tört a számban és én nem csináltam semmit....
...nah most kell...hosszas gondolkodás után dél körül beértem az ügyeletre, ahol szükségeselégségesszűkszavú120 kilós doktorúr megmondta, hogy ez szájsebészet lesz...mitöbb be van gyulladva...szóval antibiotikumfájdalomcsillapítókombo...
a hétvégét zsibbadásban fájdalmak között töltöm...érzékelem ahogy már nem hatnak a gyógyszerek, és az ideget elönti  a fájdalomérzés... és legszívesebben  magam kihúznám a fogam annyira fáj... szegénynagyapácskámsosemmentfogorvoshoz, rákötött egy súlyt a mázsáról és ledobta...és már kint is volt...
nohmindegyholnapszétvágjákkivésikkiszedik...túl leszek rajta....
semmi erőm nincs... a lovakat is csak az ablakból figyelem, pedigolyanszépőszvan...igaz én 17 órát aludtam egyben szóval nemsokatérzékeltem belőle...




2014. október 2., csütörtök

szeretetdózis...

köszönöm, hogy van, aki ért..és figyeliérzésselbiztonsággaladagolja nekem a szeretetet...a dózis beállítása emelése nagyon fontos nem tanulható csak érezhető...a túl kevés feszít...a túl sok fáj...

...igen, aki fél, vagy elszokott a szeretettől arra nem lehet rázúdulni...minden egyes szeretet'lökés boldogság és fájdalom egyszerre...napok óta hullanak a könnyeim...gondolattól, érzéstől, zenétől, filmtől...

hősindián...avagy ránctalanítok

...

bicskanyitógató, ha látom, hogy egyszerű elemi emberi dolgokat "szakemberek" nem  képesek érteni működtetni...
felhív egy barátom, mert érdekli  a véleményem, sajnos el kell  mondanom, hogy máshogy kell,  egyre többször több fronton azt kell mondanom, hogy máshogy látom...
...én máshogy látok...

...röviden: Gencsi otthonba kerül egy kamasz gyerek körülmények és iskolakerülés miatt, és az 'angyalok elvinnék kirándulni, de intézmény nem engedi el, mert szar jegyei vannak....de könyörgöm..fejlődik...jár iskolába...hány ember nem mondhatja el, hogy valamiben is fejlődik  az életben...
...azt gondolom, hogy szeretetet bizalmat adni megelőlegezve kell...nem feltételekhez szabva...ez a feltétel nélküli szeretet...

énis....néha..billegek...
szétfeszít a magány és a szeretethiány...ekkor még az  adok kapok van a fejemben, de egyre többször el tudom engedni, és csak a benne lét van, amikor a szeretet adása vagy kapása nem szükséges, mert benne létezem...létezik bennem...
Szeretetben lenni azt jelenti, hogy mindenkor minden körülmények között érzem hogy körülölel.

Néha úgy érzem, hogy mint valami  tanácsadó működöm, pedig olykor magamnak is tanács kell...sajnos kevés ember van...akitől kérhetek...bár nem is kell igazán tanács csak vele'lét...

noh...szóval egyre többen akarnak velem beszélgetni, barátok, kamaszok...(néha elgondolkodom, hogy fixen fogadóórát fogok tartani pl gencsen)...Francikispasijával ...de Eszter kispasija is felhívott tanácsért, hogy most mi van az Eszterrel...2 nap múlva hozott egy nagy csokor virágot neki :)

komoly...és Eszternek tetszik...

...beteg  vagyok...meglepő de csak éjjel...estére belázasodom...éjjel nem tudok aludni...fájabőrömis...reggeli etetés közben pedig a mai hűs őszi esőcseppek éles kontrasztként placcsannak  szét a láztól forró vállamon...dejóhogyhűsít...és mire felöltözöm, hogy munka..már a láz tovatűnik...csak a nátha van...







2014. szeptember 26., péntek

lassan rendeződnek a heteink...beindul egyfajta téli vérkeringés...x hét után kikerült a faliújságra a csajok nem kevéssé bonyolult délutáni hetirendje'...hm
úgy alakult, hogy heti egy estétreggelt Eszterrel kettesben töltünk...

ma reggel Eszter a kocsiban: ..ilyenkor nagy hallgatások szoktak lenni...még mindenki ébredezik...és még úgyiscsend, hogykicsiújkocsibanvanzeneeszköz...hallgatjuk is a HobómegaDoors'kazettákat...hihi
...nagy sóhaj után megtöri a csendet..."nem akarok elmenni otthonról, mármint tanulni...olyan kerek most...
huh...csoda egyszerűen megfogalmazta amit én is érzek..és ez nekem nagy boldogság, hogy érzi ezt a melegséget, burkot ami körülveszi Őket...
...a napokban pont ezen gondolkodtam, hogy talán túl zárt is ez a burok több okból, mert keveset vagyunk ottohon és ha van idő  nagyboldogságotthonlennisemmittenniközösen nem  megyünknynitunk kifelé, vagy, hogy elmaradtak a spontán vendégek, látogatások...és, hogy ez hiányzik...valahogy ezt szeretném vissza...embereket


jajj...sokat tanulok mások hibáiból...nem akarok én megfelelni senkinek...


61 éves Erzsi néni úgy élte le az életét ,hogy jujj mit gondolnak...zokogott már a réten, annyira kimerült, de nem engedte, hogy a buszt odahozassam, mer' akkor jajj mit gondolnak...mondtam neki, hogy ha van  eszük így is úgy is megtapsolják (én  meg úgy nézek ki  mint egy jóllakott napközis aki szökdel  a réten)



néhány napja ez  a zene szól bennem...




elkezdődött valami...


2014. szeptember 18., csütörtök

úton...

vannak találkozások, pillanatok, emberek akik különös módon melegséget hoznak a lelkünkben...nem kell ezen gondolkodni mivégre...csodás ajándék, hálával tartozom érte...

...végre néhány nekemvalómunka...élvezem is...

ezerrel földelek...gumicsizmássárdagasztós,tenyérkérgesítőnemesenegyszerűkertivalóság...bár sem hangya sem tücsök nem vagyok...ilyenkor mielőtt jön a tél mégis mindig úgy érzem, hogy tennem kell...talán nem gondolkodom közben annyit mint előző években...inkább olyan gondolataim vannak amik által elfogadom ami van...

ésazegyszerűnapi:....újautónkvandejó...sárazeneikarierbekezd..mindenvizekáradásnakindultakvala.....napigondoklovakvízbenállnaktrágyábanfürdenek..én tehetetlenül nézem...

napok teltek el a héten ezzel a tehetlenségérzéssel..szar.

..érdekes felfedezés...már rég gondoltam, hogy talán kész vagyok... próbát tenni, hogy tudok -e együtt élniléteznilélegezni valakifontossal a csajokon kívül...én igazán életem emberéreszeretetemközéppontjábanélőférfiáragondoltam...de élet fintora...mitöbb kedves ajándéka, hogy egyből nem éles helyzetbe tesz bele...Eszter "kispasija"-talán nem haragszik meg ezért a jelzőért...jelenléte nőtt meg az utóbbi időben...elsőszusszanatra azt gondoltam, hogy mit képzel ez a kölyök...hogy jövök itt haza fáradtan már nem... csak majdnemnemhősamazonnőként...és akkor ő ott van...mitöbb épp  pihen az Én :) kanapémon, minden megtesz ha kérem, de azért még vendég...nem ígértem, hogy gondoskodom róla (állítólag a férfiakra főzni kell :) ), hogy figyelek rá...de...a jelenlét is fura, hogy van egy hímnemű a lehető legjobb értelemben az otthonomban...azt hittem, hogy nem engedhetem el magam...hogy majd meg kell felelnem, nem lehetek kócos, vagy nyűgös, vagy bármi...mert ott van...noh nem...gondoltam.....élek, ahogy szoktam...úgy látom a csajoknak is jót tesz...még néhány kispasi..és olyanok leszünk mint egy nagy'olasz  család...bár jóezanyüzsidekellazelvonulásis.
szóval mókás...próbálkozom...néha még élvezem is...úgytűnik meg tudom osztani az otthonom...bár tudom, hogy e lak szinte mindenkinek kedves...de majd szeretnék újatközöset.


ahogy kilépek reggel ez tárul elém...imádom...ilyenkor átölelném az egész világot







2014. szeptember 8., hétfő

valami változik...

persze eddig sem vállalt fel semmit...dehát előbb utóbb minden kiderül..
...már múlt héten Ivett mondta, hogyagyerekeimapjátláttakézenfogvaegynővel...mindig is volt barátnője...ebben nekem semmi újdonság nincs, maximum annyi, hogy mutatkozik vele...juhéjj...
de...tegnap Eszter furán jött haza...a Korrektbe akart menni a barátaival ebédelni, de meglátta az apját egy nővel ebédelni...és hanyatthomlokelmenekült...próbáltam mondani Neki, hogy ez teljesen normális...mitöbbéletszerű...

család




2014. szeptember 2., kedd

becsöngettek...beköszöntött az esős évszak...átálltuk őszi nyitvatartásra...én a feltöltődésre...
..én szokásos téliálomelőtti rendrakás magamkörül című fejezetet írom...hülyeség, hogy bántják a nőket, mert sokat takarítanak...pótcselekvés meg efféle szarságokkal...Uraim..egyik legjobb meditáció...amíg szép rend lesz a kisteritóriumunk környékén, addig a fejemben is lesz némi rend...
sok alkalmas téma van amit futtathatok...pl...várakozás, magány, átengedés...

az iskola...hát...valahogy én kimerülök a logisztikában és a gondoskodás részében...valamiért nagyon nehezemre esik a csajokkal  tanulni...azt mondogatom nem kell...pedig Sárával jó lenne...bár mai tapasztalat, hogy egy puszta beszélgetésből többet tanul...
...sírt az évnyitó után...új osztályba kerül..elveszítette a barátait...magányos...iszonyú mennyire tükröz engem...hiába mondtam neki, hogy ő maga mondta a táborban, hogy nem baj, ha nem ismer senki, legalább lesznek új barátai...(ésaztmárnemsimertemmondanihogymindigegyedülvagy)

...nagy felfedezés, hogy a szezon leterheltsége és felelőssége sem hoz bennem annyi feszültséget, mint a szülői  felelősségvagynemtudoménmi...egész nyáron nyoma sem volt az éjszakai szorongásaimnak...most viszont az elmúlt 2 nap már fogszorítva aludtam....brrr...

rég fordultam ennyire energikusan az  őszbe a munkámban és az életemben is terveim vannak :)
a munkát most talán félre....
...kis otthonomat előző évben belsőleg már kifestettem...igaz kb. majd belehaltam...ugyan élveztem...most kisanyukám, aki tegnap válságstábként megérkezett...mert állítólag meg kell engem menteni..nagymamámról  mesélve bevillant, hogy minden évbe kimeszelte a házat kívül belül...évek óta áll a házunk alapvakolattal...és várja, hogy majdleszvalami...
...festeni  fogok...vagyis meszelni...a házat kívülről...kell állvány, festék,  és tökélyre kell  fejlesztenem a glettelést.......kicsit nehezebb késő ősszel  kívülmintbelül...de...

voltam Zoééknál...néha elbizonytalanodom, hogy már megtaláltam-e a saját utam...
érdekes változások vannak a gondolataimban...talán egy éve még azt mondogattam  fenenagykevéjkunsággal...hogy nem térek ki a nehézségek elől....most azt gondolom, hogy csak csak lássamérezzem tisztán, ami nekem szól...és érezzem értsem a jeleket...találkozásokat...lehetőségeket...olyan ez kicsit mintha vakon tapogatóznál az erőben éjjel...kiutat keresve...vagy mint JancsiésJuliska amint a földön  az elszórt kenyérdarabokat keresik, amik alig megkülönböztethetőek  a kavicsoktól...



ha arra gondolok, hogy őszhajúmosolygósöregasszony leszek mindig ugyanaz a  kép ugrik be...mezitlább a réten egy fehérhálóingszerűruhában gyógynövényket szedek......csillog a szemem...hm...elkezdtem egy gyógynövényes tanfolyamra járni..hát nem tudom...unatkoztampedigérdekel...nem érzem otthon magam...talán csak ki kellene feküdnöm a rétre és...azért adnék még egy esélyt...




annyimindentörténik...utóbbiidőbengondolomtisztábbanvágyom...mert gondolok valamire és valóra válik...roppant óvatosan merek már gondolni...
gondoltam, hogy kellene egy kiskutya...Sára nyár elején veszített el  Zsömit...végre többet vagyunk itthon...és lám megérkezett ez a kismégnevesincsgombóc...




2014. augusztus 29., péntek

indiánnyár...imádom...és néhány napja magamat is...békét kötöttünk...
ezennel tudatom veletek, hogy a H.Ő.S.A.M.A.Z.O.N.N.Ő nincs többé...

vagyok...csak  egyszerűen NŐ...
...reggel nyújtózkodvakócosanébredő...lovakhoz harmatósfűbenmezítlábkifutó...otthonátimádóotthontteremtő...melegtűzhelyt életbentartó...gondoskodó...gyermekeit oltalmazó...és példávalelöljárónő (legutóbb egy biztonságiőrrel...mitöbb kettővel csendben viaskodó...majd akkor leszállok, ha én szeretnék...tanítva ezzel a Sárának, hogy csak az legyen ami NEKED, vagyis magadnak JÓ) melegségetszépségetmindenbenhozóésfelfedező...megértő és csendbenhallgató...csodás felismeréseket tevő..és értő füleknek közre is adó...néha támasza gyengéknek...és mintát mutató...erőtadó...különöscsodásmódonmásoknehézségétmegérző...megvilágítófény
munkájábanörökkiváncsi...állandóanfelfedeznivágyó...adrenalinnaljátszó...alaposmindenrefigyelő...sokötlettelmegáldotttapasztaltnő...
olykorelfáradó fűbencsendbenkifekvő...vagycsakbálárólnaplementétnézőcsendbenkönnyező...
érzékeny.....sokszorlázadónéhaárralszembemenőnő...
magátölelésbenátadóférfijátéltetőérzékinő vagyok.


fáradtanmunkábamenő

Sárávalkarneválonszelfiző

irodábangondterheltenülő
napbansütkérezővezetésközbenszelfiző

gombaszedőrilexbemenekülő


2014. augusztus 19., kedd



...off...

minthamagamatlátnám  Peteágiék szomszédságában lőttem...

2014. augusztus 17., vasárnap

...ki találta már' az ki, hogy boldog békeidők?...

...valamiért nekem és még néhány embernek a környezetemben kellllllazadrenalin..
...tudtátok, hogy többek között...mire jó az adrenalin...fájdalomcsillapító...
...akinekkellazadrenalinannakfájdalmatkellcsillapítania?

nos...csütörtökön még hullazéróramerült'emberésmindenundorraküzdőmorcosfenevad ...péntek estére...amikor utoljára gurultam be ezen a nyáron a táborba este... hiánnyaléssírássalküzdőgyengenőisésperszeemberakifigyelnipróbálmásokraésgondoskodószeretiamunkájátmertlételem...

...mindig ez van...elvonási tünetek és teljes kimerültség egyszerre...elmúlik


2014. augusztus 15., péntek

...előző tábornak vannak hozadékai, vagyis inkább "maradványai"...a hételejénmindenap voltam a Gencsi otthonban, szerdán Elvittem Gyurit a gencsiotthonos gyerekeket támogató angyalcsoport atyját ki a sziklafalhoz nézze meg a tábort.. és a kölyköket...sokat beszéltünk segítésről...támogatásról...LilivelFelivel minden nap beszélek...kicsit...
.eső...mindig esik...ez a hét erről szólt...meg is látszik a Rábán...még rendőrök is jöttek, hogy nehogy kenuzni merjünk...milyen figyelmesek...mintha magamtól nem tudnám...asszem elég lecke volt a tavaszi  kenumentő vízalászorulós szitu...
nah szóval  segítés...azt kicsit..vagy félig nem lehet...illetve igazából egyáltalán  nem lehet...lehet beszélgetni...erőt adni...és mintát...meg kell kell  tanítanom  a csajokat beszélgetni  tisztán őszintén...

...végre úgy éreztem, hogy van mit tenni és dolgozom...csodáscsütörtök...eső ömlik...a kölykökre még ebredezés közben találtam az esőbeállóban, mint a heringek  a dobozban...minden nyirkos...mindenük elázott...szállítmányozás..előbb vizeshálózsákok, majd kölykök...egy csökkentértelmű medvebocs-Tibike Toronyból...vagyis Őriből enyhén gnom fejjel...11 éves, de kábé olyan magas mint Sára 5 évesen...kezdetben nem vala közös témánk...németbe...meg euró mennyi...meg ilyesmi...én csak álmosan pislogtam...de amikor megpillantotta a felhőket, amik olyan elérhetőnek tűnő magasságban voltak...teljesen  kivirágzott és hosszasan mesélni kezdett az eső keletkezéséről, meg a szélrrrrről...csudafigura...én csak  hallgattam, illetve próbáltam néhány fotót lőni a kocsiból a pamacsokról...következő kanyarral Vivit vittem a táborba,  akit meghívtam egy sütire, és ez lett a veszte...a terheléstől...nomeg a nemevéstől  teljesen  rosszul lett, gyenge volt , remegett, alig találtuk a pulzusát...szédült... csak jóval később derült ki este...ringatózva a függőágyban, hogy nem  zár rendesen  a billentyűje...jahhhhh...így ár mindent értek...azt mondja, hogy azért mert az  anyja szétdrogozta magát amikor szoptatta...fasza...

hiányzik az alkotás...illetve kell  valami  elvonulósszar...Sárával halomra vettük a gyöngyöket...nekemistetszőcucc...


...a csikó tegnap segberugott...asszem ezt kell értenem...ez a figyelj már rám...illetve kezdek  bátorodni...gyere játszunk...szóval több figyelem kell odahaza--> meglesz...egyenlőre néhány hulllllafáradtszelfiBodzával :)


téllegmilyenkunfejemvan