vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2016. november 16., szerda

éjszakai műszak...


...zombi emberek mechanikusan teszik a dolgukat, az ónoseső esik....az udvaron valami túlvilági kék fényben ( igen, lehet, hogy a szuperhold is rásegít) lassan araszol egy targonca...utópikus kép...amikor felérbredtem, el kellett gondolkodnom, hogy ezt álmodtam, vagy tényleg ott voltam...

embertelen, és magalázó..betiltanám...mármint az éjszakai műszakot.

Tegnap életembe 1. dolgoztam egy gyárban, és jól belehúztam, mert egyből éjszakai műszakban, a legutolsó betanított munkásként (vicces, hogy nem olyan régen voltam ott bemutatkozni, mint tréner és coach) és pont ez a hely volt az, ahol elhatároztam, hogy nem fogok multiknak dolgozni. Nem, mert túl steril, semmi köze az emberhez (és hát ugye én éppen azzal foglalkozom)...no meg nem tudnám megkönnyíteni az emberek dolgát azzal, hogy önazonos, jobb önértékeléssel rendelkező, érzelmileg intelligensebb emberek lesznek a program végén, mert ugye az elég nagy konfliktusforrás, nem ilyen emberek kellenek a multiknak, vagy mégis?

szóval...munka...hát...csodás, ha úgy veszem, hogy csak játszásiból csinálom...és ott a fejemben, hogy az egész éjszaka nyűge... télen este kocsiba ülni, van valami idegenérzés a helyben, mások alszanak-te dolgozol, nem látod értelmét a munkádnak...még úgy sem, hogy ezerszer néztem meg, hogy mi az a xar amit majd egy remek Volvóba tesznek (én csináltam), de valahogy teljességgel értelmetlennek éreztem, amit csinálok...10 kis csavar be meg 4 nagy...ezt így pakold! így írd rá!...CSAK ÁTMENETI

és persze ott van a gondolat mindvégig a fejedben, hogy az egész éjszaka (8 óra) annyi pénzt kerestem, mint 1 órányi coachinggal, amit a kanapén ülve egy langyos kávé mellett skypon vezetek...

jah és persze nem vagyok kopmpatibilis a rendszerrel, mert hangot adtam annak, hogy igazságtalannak érzem, hogyha éjszaka dolgozol alkalmi munkavállalóként, akkor 2 napra írnak be, ami dupla adó, és kevesebb munkalehetőség, mert ez a forma havi 15 napra korlátozva van...gáz...de nem megyek az ombucmanhoz...de azért....
egyből javasoltam, hogy én csak éjfélre jövök és akkor az csak 1 nap...és nem akarták elhinni, hogy valaki  át akarja írni a műszakok rendjét...na jó pozitív is volt...nem kellett uniformisba öltözni


hazafelé hajnalban szemerkélt az eső...még vettem friss pogácsát a csajoknak  a suliba, amikor hazaértem, ők már ébredeztek...én  csak  ledőltem  a kanapén és mire felébredtem elmentek iskolába...egy pillanatra nem tudtam eldönteni, hogy vajon álmodom?

Erikkel...ment a munkaverseny :)

2016. november 14., hétfő

ha a saját utadat járod, az együtt jár valami magányérzéssel...

...érdekes, hogy jó ideje nem igazán írok...és a cím azt sejteti, hogy ez egy melankólikus bejegyzés lesz...pedig nem...

Talán most elösször írom, le, hogy kapcsolatban élek, mitöbb tárásam van. És ez olyan jó érzés.

..jöhetne ide rózsaszín lányregény a megismerkedésünkről...arról, hogy hogyan engedsz valakit közel magadhoz, hogyan nyílsz ki, ha valaki őszintén érdek nélkül közeledik. Mennyire fontosak a tiszta érintések, és, hogy hálás vagyok, hogy Ő ilyen mélyen érző, sokat tapasztalt Ember. A türelmetlenség és az aggodalam értelmetlenségét Ő már tudja és érzi...
Ebből következik, hogy nyugodt, és türelmes, hagy időt, nem akar mindenáron mindent az életben, tudja, hogy mi jó neki, és nem nagyon alkuszik meg mindebben...

...ez nekem is segítség, mert én néha elveszítem, hogy merre is tartok, hogy miben vagyok boldog, mondjuk az utóbbi időben ez leginkább az ölelésben és a diószedésben, vagy csavargásban merült ki...
Amikor tanácstalan vagy, hogy merre menj...vagy már hónapok óta egyhelyben toporgásnak, vagy céltalannak érzed az életed akkor többnyire kifelé vagy, sok ember, állandó mozgásban vagy...zizi az életed...másokra figyelsz.
...ha a saját utadat járod, akkor az együtt jár valami magányérzéssel, nem is lehet ez másként, mert ez a Te utad, csak a tiéd...szóval joggal vagy egyedül, persze a tudat, hogy van olyan ember akié nagyon sokszor találkozik a Tiéddel, boldogság.






2016. szeptember 20., kedd

...mi van akkor, ha csend van

...hát, akkor vagy naaagyon jó, vagy épp nagyon rossz... most épp jóóó.

jó...mert békét tudok kötni a helyzetemmel..és csak létezem...
Az augusztus legnagyobb eseménye, hogy a lovaim nyaralni voltak Zalában, így az időm egy jelentős részét ott töltöttem, úgy is mondhatom, hogy amióta megjött Csenge Amerikából (május) nem ismertem se istent se embert...nem volt más... egy intenzív lovas önismereti kurzuson vettem részt.

...a legmeghatározóbb pont a lószállítás volt, 12 óra kitartó figyelem...minden körülmények között...erről külön egy regényt tudnék írni...de a történet mindegy is talán az eszenciája a lényeg, hogy minden résztvevő, értsd lovak és emberek mind meghaladták önmagukat...és ez olyan jóóóó.

ménesegyesítés


"boci" szeretem


Nagyon sokat tanultam a lovakról, és önmagamról, a saját működésemről, és a tanulásról, és mindenek előtt Csengével, ezt a nyarat úgy töltöttük (kamaszkorom legszebb nyara), mint két kamasz...nagyon sok időt töltöttünk együtt és elmélyültünk abban, amit nagyon szeretünk, miközben észrevétlenül tanultunk. Kiderült, hogy most tanulok tanulni...és hogy a tanulás j...mitöbb ha ezt meg tudom tanulni, akkor bármit meg tudok tanulni...

Csenge


Voltunk a szüleimnél, ami ugyan rövid volt, de mégis tartalmas, apuval sokat beszéltünk...látja, hogy mit szeretnék, de nem feltétlenül ért velem egyet...megértem...az én fejemmel csak én tudok gondolkodni...
jah...és persze nem véletlenül ismét a Kurultáj idején voltunk az Alföldön...épp nem voltam a Kurultájtól elragadtatva...de az életem története szempontjából mindennek jelentősége van (ÉLET MARHA NAGY RENDEZŐ), így annak is, hogy ott voltunk. Találkoztam néhány kedves baráttal. Az első akit megpillantottam Krekács Zoli volt, meg is hívtam a Karnevál idejére őket, hogy amíg itt lesznek, lakjanak nálunk.

Kurultáj

Kovács kertészet-ahogy kell

de persze a hónap a lovakról szólt...





Az elmúlt hónapok mindegyikére jutott egy egy túra, a gusztushuszi tűzijáték helyett a Vas-hegyre mentünk, tanulságos hasznos, szakmailag előrevivő munka, egyre inkább érzem, hogy sokkal jobban dolgozom, mint a ligetben, még nem tudom, hogy az alacsonyabb stressz, kevesebb "szétszórtság", vagy a lovas intenzív személyiségfejlesztő önkurzus hozza....de jó érzés pontosan és mélyen dolgozni, és pont arra reagálni, ami van.













2016. augusztus 2., kedd

Csodára várva


...azt hiszem lassan fel kell adnom a várakozásom a csodára.....a csodák nem megérkeznek, nem kell arra várni...a csoda benned van! maximum felszínre kell hozni, vagy engedni.

...lassan az Őrségbe már haza megyek...szeretem







...az Őrségben is, mint mindenhol máshol, megannyi csoda van, közülük sok lassan az enyészeté, ha nem teszünk valamit...annyi mívesség, szépség, apró részlet, minőségi anyag, megannyi történet, családok, életek, emléke van ezekben a házakban, még ha roskadoznak is lassan

MENTS MEG EGY HÁZAT!




...olyan jó, hogy Eszter is velünk tartott.

jah...és Kapolcson is voltunk...JuciRobi, Jácint hosszú száműzetés után, Nono, és SáraEszter...no  meg én.

...nem akarok károgni, hogy már semmi nem a régi, valószínűleg minden megy magaszerint, csak míg 20 éve felnéztem az alter értelmiségi szabadságfííílinggel megáldott hyppikre...mára már én/mi  vagyunk azok...volt az egészben valami hiányérzetem, volt valami űr,
...a hely pedig rendbenvan, a fröccs a régi, az árusok 15 éve ugyanolyanok, vagy még jobbak, igaz az árak az egekben...csak valahogy az emberek mások...

csá'lád:













és más csodák:








feketefehérigennem fotográfiák: Nagy Jácint

2016. július 22., péntek

ősrégŐrség és Káliidill

...holnap határmenti barangolásra indulunk...Robi Eszter és én...még mindig csak baráti körben...sajnos Tamás Ikervárról az utolsó pillanatban lemondta. Valahogy nem vagyok készen a saját programjaira...de már legalább értem, hogy miért...én vagyok a vállalkozás beindulásának akadálya...

kb két hete a gencsiotthonban voltam Lilinél...nincs jól...és egy látogatás nem fog csodát csinálni...meglepő módon arra kert, hogy vigyem ki a ligetbe...egész be'xartam...de segítésben nem mondhattam nemet...hát fura volt visszamenni...már szinte senkit nem ismerni...idegennek lenni valahol, ami az otthonom volt...jól lejegeltem magam, hogy ne legyenek érzéseim...brrr...

megértésem...hogy nem engedtem még el a ligetet csak most a napokban  ez is hátráltatta a jelen tréneri létezésem (liget épp nincs nagy formában, Ivett és Gergő is felmondott)...már hetek óta az a téma, hogy mivégre vagyok itt, mi a dolgom...éreztem ezt Csákváron Szilárddal beszélgetve, gencsen, vagy a ligetes látogatás óta a szinte mindennapos ligettémákban...erre a pont, hogy Tamás visszalép a kalandtúráról...

bele kell állnom a feladatomba...tennem kell a dolgom

és volt, igaz ősrég..Őrség..Nonoval...természetesenegyszerűencsodás








Csákvár...tanulnitanulok



Gyógynövénynapok...Csengével jó...értjük egymást...felcsillant a remény, hogy lesz még lovas belőlem, kell nekem ez a gyógynövényesizé, de majd magam


Balatonhenye-talán fel kellene vennem a gyermek kézműves foglalkozásokat a honlapomra

Káli medence, Jucival és Robival relax...amikoraholakivel önmagam vagyok







2016. június 9., csütörtök

A szabadságnak tényleg ára van? avagy miért nem hiszel a megérzéseidnek.

...vasárnap alanyi jogon voltam egy tréningen...ééén voltam a résztvevő...
Kevés tanulási helyzetbe tudok beleállni magamtól, mert ha észreveszem... menekülni kezdek, itt ezt eléggé benéztem, mer' gyakorlatilag minden pillanatában tanultam...valahogy reflektorfénybe kerültem, mitöbb önként jelentkeztem (én min főszereplő? hm?)...tetszik a technika, mert se nem contakt tánc, se nem családállítás, ez valami teljesen egyedi...megtanít kapcsolatban lenni önmagaddal, hogy hogyan tudj a megérzéseidre hallgatni, és aszerint cselekedni (ne agyalj, ne az érzéseidet figyeld, hanem menj amerre visz a lábad, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni).

Azonnali hozadéka volt, hazafelé kiszálltam abból a kocsiból ami a biztos helyre (vasútállomás ) vitt volna, megkértem Ericet, hogy tegyen ki az autópályán egy parkolóban, és hagyjon ott...nem tudtam a tempóváltással mit kezdeni, rohanva indultunk el, nem tudtam el és megköszönni...szétszakadt állapot...
innen van a változás a működésemben...elmondtam, hogy nekem valami nem jó, és kiálltam mellette, segítséget kértem, már ott, igaz bizalmatlanok voltak az autósok...majd telefonon számomra fontos emberektől...ők épp nem voltak helyzetben....végül Juciék hoztak haza...kimerülten feküdtem a hátsó ülésen, mint egy kisgyerek, és meséltem gyerekkori megélésekről, amik felszínre kerültek bennem.

Ha változol változik a környezeted is.
Hazaérve gyerekeim elmosogattak elpakoltak, segítenek nekem...hm...mi van? anyáknapja?
...a fáradtságtól a lovakat éljelre kintfelejtettem...csodás...pont erre van szükségük, mindig a legelőn, ezt a szabadságot eddig félelemből nem adtam meg nekik, mert féltem, hogy meglógnak, és nem tudom hazahozni őket...meg persze kis szüleim is mindig mondogatták, hogy meglógnak és csinálnak valami balesetet....brr

...ez volt a negyedik éjjel a lovaknak szabadságban a legelőn...későn feküdtem le...épp elaludtam volna, de a kutyák ugattak, gondoltam, hogy egy süni...a napokban ez téma volt, de azért kimentem...és valóban...hello süni...ahogy hátramentem a sünit megnézni, a lovakat nem érzékeltem, biztos a legelőn...épp napközben néztem, hogy mennyire megnőtt a fű a pásztor alatt...be kéne őket  hozni, mert letestel a pásztor...és ezzel el is szált a gondolat...lefeküdtem, a kutyák egész éjjel nyugtalanok voltak...fél 4 körül hívott Pista bácsi, hogy a lovak Szombathely felé tartanak...ajj...ez nagy félelmem (amitől félsz az bekövetkezik).gyors öltözés, kötőfék, kocsikulcs, fejlámpa..a torkomban egy gombóc
megnéztem, hogy hol lógtak meg, de nem láttam őket így kocsival indultam el...az úton lócitrom...ah...közben azért felhívtam a rendőrséget. ..Nem kellett soká mennem, a főút túloldalán a tóparton legeltek...kocsiból ki...ne kergesd!...mondtam magamban...Kerkát akartam megfogni...de nagyon fura volt, közben egy vezetékes szám hív, hogy elütöttek egy lovat a boltnál...dehát az én lovaim itt vannak...jólvannak...kb. 10 percig sétáltunk, de Kerka nem engedett 1 méternél közelebb, nah jó...megfogom a csikót...ez roppant könnyen ment, bár az elindulás nehezen ment, de mindenki jött velünk... a főút valami igen félelmetes dolog lehet lószemmel, nem akartak átjönni...utána elég gyorsan hazaértünk...minden sima volt. huhh (ügyes vagyok :) )

nem emlékszem, hogy hogyan sétáltam vissza a kocsimhoz...a kanyarban láttam egy rendőrautót...volt is egy gondolatom, hogy oda kéne menni...de egyrészt a fáradtság...másrészt valami zsibbadtság hazahozott...pedig, ha odamegyek, akkor olcsóbb az éjszakai kaland....Kerkát valóban elütötték...nemsokkal később jött a rendőr hozzánk  , felvette az adatokat, kedves volt, tette a dolgát...de a károkozás az én felelősségem...már csak fizetni kell...

hát ez van...Kerka jólvan, a zizisége is múlik...a sebei rendben vannak...én is aludtam a trambulinban egy kicsikét....márcsak azt kellene eldönteni, hogy a f..a szólásoknak igaza van-e? a szabadságnak tényleg ára van? vagy csak annak, ha nem követed a megérzéseidet?




2016. május 30., hétfő

csend


...szeretem a madarak reggeli neszét, a tücsök esti mantráját, a méhek zümmögését, a szél hangját.... a...

...de elegem van a ki...tt fűnyírók, fűkaszák tájba nem illő motorzúgásából!!

Bár én sem vagyok egy nagy ász, de kaszálás alapképzést indítok, jelentkezni....

2016. május 29., vasárnap

Az élet nem öncélú, legalább ne árts!


Hetek óta a honlapom írásával vagyok elfoglalva, nem nagyon megy írni  magamról, írni valamiről amit csinálok....legalábbis egyszerűen nem...pedig próbálom a lehető legemberibbre, hogy ne legyen okoskodóantudományos...mert erre még mindig hajlamom van, gondolom némi megfelelésből...

Gondolkodom azon is, hogy ez a vállalkozósdi visszalépés az én utamon, de be kellett látnom, hogy valamennyi pénzt kell keresnem, mert felelősséggel tartozom a gyerekeimért, és még mindig ez a legegyszerűbb módja, hogy a lehető legkevesebbet töltsek munkával...a cél, heti két nap

...közben kaptam némi visszajelzést, hogy nincs energiám, vagymi... vagyis a nőiek nem pörögnek valami fényesen, és úgy tűnök, mintha nem is élnék....hetek óta ezen gondolkodom, hogy ez tényleg így van, vagy csak azt tükrözöm, aki mondja?



az elmúlt hetekben többször voltam az Őrségben, és egy véletlen folytán eljutottam oda...ahova már rég készültem, meglátogattam Bertéket, és nagy örömömre Bot is ott találtam. Bo...Gecse Balázs (https://vimeo.com/67085404)


a vele való beszélgetése, erősítettek meg,...
mert az utóbbi időben néhányszor elveszítettem a fonalamat, vagy ömMAGo(a)mat...ki is vagyok, és mi  a dolgom ebben a világban

nos...

Vándor vagyok...és híd...

Híd emberek és a természet között.







Örömmel hallgattam felelősségről Balázst...akinek az állatain és magán kívül talán nincs másra gondja látszólag...miközben pedig minta, ahogyan él...hogy milyen figyelemmel és mélységgel vesz részt az ÉLETben, hogy olyan apró részletekre is van figyelme, mint pl., hogy nem eszik húst, mert az erőszakkal elhalálozott állatok...
tanít a létezése...ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts!








2016. május 13., péntek

Nőj fel!


Lovazás összegzés


beszélj pontosan, tisztán! (használd a tested a lovakkal való kommunikációban!)
légy jelen! rakd ki a gondolataidat a fejedből, csak  zavar!
tudd, hogy mit akarsz, és azt vidd végig! ( ne tötyörögj!)
Senkit nem érdekel, hogy miért (nem)...csináld!
minden ugyan az...nincs feladat és élet között különbség...élj!


2016. május 7., szombat

...engedd ki a szellemet a palackból...

...már egy ideje a semmi és senkilétben vagyok...kicsit fura érzés, mint a gimnáziumot befejezőnek, hogy holnaptól nem kell suliba menni...innentől a te felelősséged, hogy mivel töltöd ki az életed.

...hogy a kezdeti ürességet megtöltse az ami én vagyok...olyan dolgokat csináljak...

..én is ezt próbálom...lovak, gondoskodás a csajokról, kert, vállalkozásinditáskreatívkodása (ez utóbbi sokkal lassabban halad, mint gondoltam)


...a lovazások mindig nagy tanítások...és Csenge is csodásan működik ebben...gyakorlatilag facilitál...nem nagyon tanít direkt (engem nem is nagyon lehet) ...terelget...
van, hogy valami nagyon nem megy...és akkor nemcsakhogy elkeseredek, hanem türelmetlen leszek (megfeszül a testem lelkem)...amitől agresszív lennék, ha megengedném magamnak...de persze jókislány vagyok...és Nem...

de ettől nem lesz energiám ELŐRE...csak "hátra" visz...távolít a céltól

Madi, Csenge öregedő kancája, nem fut csak ha nógatod...vagy nagyon jól használod az energiádat...és hát én ezt nem érzem...mármint nem merem beleengedni magam...félek, hogy a túlfeszüléstől túl sok leszek, túl erős...közben meg már túllendülök azon a ponton...olyankor nem az erő rombol...hanem hogy nem a megfelelő időben és helyen van...

ezt megfigyeltem már emberekkel való interakcióban is... EZ az ELFOLYTÁSOM

félek kiengedni  a szellemet a palackból

...pedig csodákra képes, és minden kívánságom is teljesülhetne akár...



csoda

jólsikerült ballagási fotó