éjszakai műszak...

...zombi emberek mechanikusan teszik a dolgukat, az ónoseső esik....az udvaron valami túlvilági kék fényben ( igen, lehet, hogy a szuperhold is rásegít) lassan araszol egy targonca...utópikus kép...amikor felérbredtem, el kellett gondolkodnom, hogy ezt álmodtam, vagy tényleg ott voltam...

embertelen, és magalázó..betiltanám...mármint az éjszakai műszakot.

Tegnap életembe 1. dolgoztam egy gyárban, és jól belehúztam, mert egyből éjszakai műszakban, a legutolsó betanított munkásként (vicces, hogy nem olyan régen voltam ott bemutatkozni, mint tréner és coach) és pont ez a hely volt az, ahol elhatároztam, hogy nem fogok multiknak dolgozni. Nem, mert túl steril, semmi köze az emberhez (és hát ugye én éppen azzal foglalkozom)...no meg nem tudnám megkönnyíteni az emberek dolgát azzal, hogy önazonos, jobb önértékeléssel rendelkező, érzelmileg intelligensebb emberek lesznek a program végén, mert ugye az elég nagy konfliktusforrás, nem ilyen emberek kellenek a multiknak, vagy mégis?

szóval...munka...hát...csodás, ha úgy veszem, hogy csak játszásiból csinálom...és ott a fejemben, hogy az egész éjszaka nyűge... télen este kocsiba ülni, van valami idegenérzés a helyben, mások alszanak-te dolgozol, nem látod értelmét a munkádnak...még úgy sem, hogy ezerszer néztem meg, hogy mi az a xar amit majd egy remek Volvóba tesznek (én csináltam), de valahogy teljességgel értelmetlennek éreztem, amit csinálok...10 kis csavar be meg 4 nagy...ezt így pakold! így írd rá!...CSAK ÁTMENETI

és persze ott van a gondolat mindvégig a fejedben, hogy az egész éjszaka (8 óra) annyi pénzt kerestem, mint 1 órányi coachinggal, amit a kanapén ülve egy langyos kávé mellett skypon vezetek...

jah és persze nem vagyok kopmpatibilis a rendszerrel, mert hangot adtam annak, hogy igazságtalannak érzem, hogyha éjszaka dolgozol alkalmi munkavállalóként, akkor 2 napra írnak be, ami dupla adó, és kevesebb munkalehetőség, mert ez a forma havi 15 napra korlátozva van...gáz...de nem megyek az ombucmanhoz...de azért....
egyből javasoltam, hogy én csak éjfélre jövök és akkor az csak 1 nap...és nem akarták elhinni, hogy valaki  át akarja írni a műszakok rendjét...na jó pozitív is volt...nem kellett uniformisba öltözni


hazafelé hajnalban szemerkélt az eső...még vettem friss pogácsát a csajoknak  a suliba, amikor hazaértem, ők már ébredeztek...én  csak  ledőltem  a kanapén és mire felébredtem elmentek iskolába...egy pillanatra nem tudtam eldönteni, hogy vajon álmodom?

Erikkel...ment a munkaverseny :)

ha a saját utadat járod, az együtt jár valami magányérzéssel...

...érdekes, hogy jó ideje nem igazán írok...és a cím azt sejteti, hogy ez egy melankólikus bejegyzés lesz...pedig nem...

Talán most elösször írom, le, hogy kapcsolatban élek, mitöbb tárásam van. És ez olyan jó érzés.

..jöhetne ide rózsaszín lányregény a megismerkedésünkről...arról, hogy hogyan engedsz valakit közel magadhoz, hogyan nyílsz ki, ha valaki őszintén érdek nélkül közeledik. Mennyire fontosak a tiszta érintések, és, hogy hálás vagyok, hogy Ő ilyen mélyen érző, sokat tapasztalt Ember. A türelmetlenség és az aggodalam értelmetlenségét Ő már tudja és érzi...
Ebből következik, hogy nyugodt, és türelmes, hagy időt, nem akar mindenáron mindent az életben, tudja, hogy mi jó neki, és nem nagyon alkuszik meg mindebben...

...ez nekem is segítség, mert én néha elveszítem, hogy merre is tartok, hogy miben vagyok boldog, mondjuk az utóbbi időben ez leginkább az ölelésben és a diószedésben, vagy csavargásban merült ki...
Amikor tanácstalan vagy, hogy merre menj...vagy már hónapok óta egyhelyben toporgásnak, vagy céltalannak érzed az életed akkor többnyire kifelé vagy, sok ember, állandó mozgásban vagy...zizi az életed...másokra figyelsz.
...ha a saját utadat járod, akkor az együtt jár valami magányérzéssel, nem is lehet ez másként, mert ez a Te utad, csak a tiéd...szóval joggal vagy egyedül, persze a tudat, hogy van olyan ember akié nagyon sokszor találkozik a Tiéddel, boldogság.