vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2017. január 27., péntek

Sors - Felek

..utóbbi időben sokat forog a fejemben, hogy vajon mi  irányítja az életünket... (figyelek)

...már egy ideje egy kisérletben vagyok magammal, azt tesztelem az életben, hogy nem irányítom (elvileg nem akarok semmit, és akkor mi történik velem, milyen lehetőségek jönnek, milyen emberekkel találkozom, merre megy az életem...) ...sajnos ezt nem lehet ennyire sterilen csinálni...mert az ember úgy van kitalálva, hogy mindig akar valamit...még akkor is, ha azt gondolod, hogy nem....elrejtve a legmélyén kiderül, hogy van benned valami szándékakaratvárakozás, még akkor is, ha azt mondod, arra törekszel, hogy nincs.
Persze van különbség az én mindenáron átverekszem valamin magam, megszerzemvagymegtartom, vagy csak vágyom rá között... (ez olyan, mint amikor akadozik a lemezjátszó tűje, ránézésre darabossá válik egy ember élete).

Talán a legjobb, ha az intuícióidat követed egy-egy döntési helyzetben...mert az van leginkább összeköttetésben a te történeteddel (mert nem más lehet az életünk célja, értelme, mint megtalálni a saját utunkat, a medrünket, amiben könnyű az áramlás, mert minden más esetben állandóan vissza kell térni, mert lepattanunk a falrólmederről)...de ha nem csinálsz semmit az is döntés...átengedem az életem folyását egy magasabb erőnek, mert ki vagyok én, hogy döntsek magam, vagy mások élete felett.

Tiszteletben tartom a saját és mások életét...ez  a legtöbb, amit tehetek.

...elvileg ha hagyod magad sodródni, mint egy darab uszadékfa egy folyón, akkor is vannak pillanatok, amikor dönteni kell, (megakadsz, mint az uszadékfa egy nagyobb sziklán)vagy elfogadni más döntését, ha interakcióban vagy...igazából nem tehetsz mást az életben, minthogy hálát adsz mindenért amivel találkozol, öszehoz a sors vele hosszabb rövidebb időre, helyzetekkel történetekkel, emberekkel.

...minden önzés...még a szerelem is az.

...az elmúlt fél évben kaptam néhány csodás ajándékot az élettől amiért hálás vagyok...
...olyan ez, mint amikor mielőtt megszületsz megnézheted az életed filmjét, de mire kibuggyansz anyud méhéből elfelejted...és csak éled az életed. Vannak életesemények, pillanatok, amiket amikor épp megélsz, eszedbe jut, hogy ezt már érezted, láttad...és nem tudod, hogy mi ez az érzés, de ismered...ok...nyugi...jó helyen vagy...és vannak pillanatok, amikor xar a valós filmben a vágás...ugrik a lemezjátszó tűje és már nincs szinkronban a filmed és a valóság...és csak  annyit érzel, hogy ez most nem sikerült....de...


köszönöm a tanulási lehetőségeket, mélyültek az érzéseim, tudom, hogy képes vagyok feltétel nélkül szeretnielfogadni, még ha kicsit karcos is, mert fáj...

...és hálás vagyok azért, hogy Felek velünk élt egy ideig... érdekes a Nagyrendező... Felek kurdul SORS-ot jelent...

...olyan volt ez mint a kishercegben a rókával...olyan volt Felekkel az életünk....megtanított érteni és elfogadni, látni mások félelmét, megérteni, hogy mit miért tesz, megváltoztatta dolgokhoz a hozzáállásom, megismertem, milyen az, ha van egy hűséges társad, aki semmit nem kérdőjelezhet meg, és hát...ezt a környéket én már rég leírtam, hogy nem szeretek itt élni (ez persze nem igaz), de 19 éve élek itt és 2 kilóméteren belül, szóval egy köpésre lévő helyeken nemvoltam....felfedeztem a környék legélhetőbb rétjeit és patakjait...élveztem, hogy csak kilépek az ajtón és a természetben vagyok...és tényleg...

szóval...ne állj ellen a saját életednek, nemenj el emberek és lehetőségek melett...minden oda van téve az életünkben...csak meg kell élni...adj hálát ez a legtöbb mit tenni lehet.

...visszatekintve minden apró részlet, minden találkozás, minden nehézség értelmet nyer...ha egyszer viszanézed a saját életed filmjét...csak élj...és türelem... a végén összeáll a filmed.








2017. január 7., szombat

ha vihar jő...megfékezni a szelet?










január hetedike van...most jöttem be a lovaktól, már két napja erős szél van és elég hideg...amit különösen nehezen viselek, mert kihúztak ismét egy fogamat...a lovak alig tudnakakarnak mozogni, a kiskarám felázott és úgy fagyott meg...szóval, ha egy ló kímélni akarja a lábát, nem megy rá...és hát.. nem is mennek...építettem egy ideiglenes karámot (már egész jó vagyok ebben) de az elmúlt két nap nem bírtam oda kivinni a lovakat, ma is megpróbáltam...még csak kimennek nagyduzzogva, és kérdőn néznek rám, hogy mit akarsz velünk itt ebben a szélben, és őrült módon futkároznak, miközben én, az amúgy is átfagyott kezemben tartom a villanypásztor szalagokat a széllel szemben, mint valami tengerész aki a kezével tartja a vitorla zsinórját, amibe belekap  a szél.. próbálom megfékezni a szelet (vannak dolgok amik értelmetlenek, és kár ellene menni annak ami a természet szerint van)



a szél és a hideg kihozza a könnyem...tartom a szalagokat, miközben látom a teljes értelmetlenségét...nincsen sem erőm sem képességem szembeszálni  a természet erejével...de valahogy belefagyok a helyzetbe...csak nézem, hogy a csikó hogyan gabalyodik bele a szalagba...ez billent ki...ez nagyon veszélyes...és én csak  nézem...ennél jobban még egy indián sem csinálhatna béklyót a lábára...szerencsére minden elsimul...



...igazából téli álom van...mint mindig ilyenkor...viszanézve, hogy mit irogatok ide, és hogy mi  is történt velem az elmúlt években...felfedezhető valami ciklikusan ismétlődő történet...csak a szereplők mások...idén ezen szeretnék változtatni.



és ha már éveleje...akkor  összegzés...nem nagyon gondolkodtam...

de most ide irogatok nekem fontos dolgokat, amik az előző évben voltak:

  • első teljes év amikor nem volt munkahelyem (vállalkozósdikényszer...ezen még gondolkodom hogyan legyen tovább)
  • nagyon jó itthon és a csajokkal csodás családérzés (Eszter egyetemi léte épp ezért, mindenkinek fura)
  • Csengével minden lehető pillanatot kihasználtam és lovakkal voltam - tanultam
  • csodás embereket ismertem meg
  • sokat "csavarogtam" voltam a természetben
  • vezettem kalandtúrákat, ami az én világom...jó érzés, hogy hasznosak...legalábbis ez volt a visszajelzés, mert igazán már csak olyan dolgoknak látom értelmét ami hasznos (persze mindenkinek más jut erről eszébe, pl. minden hazautazásomkor próbálok a szüleimmel igazán önmagam lenni, és őszintén beszélgetni...a karácsonyi beszélgetésben kiderült, hogy apám és én erről egész máshogyan gondolkodunk) én úgy érzem, hogy már nem szeretnék csak olyan dolgokat csinálni, ami jó nekem, amiben jól érzem magam (netán olykor boldog vagyok), olyan emberekkel lenni, akik őszinték..sokat beszélgetni, megérteni, segíteni egymást...alkotni, új dolgokat létrehozni, egészségesen élni testben és és  lélekben, zenélni és táncolni (ez új felfedezés magamról és a világról) szabadban szabadon élni...a saját utamon járni...azt csinálni, ami  a dolgom (életem feladata, amire születtem)
  • már eddig is értettem, hogy a szeretet az ami éltet és előrevisz, amit most tanultam az a feltétel nélküli szeretet (nem mondom, hogy nem fájdalmas...és tiltakozik is ellene néha mindenem) de szeretni valakit azért aki, és ami...pont úgy amilyen, és ha bánt is, vagy fáj valami általa, érteni, hogy mindenkit (őt is) a legjobb szándék vezet, akkor és ott azt és úgy tudja csinálni (persze ez valahogyan hat rám, de azzal nekem van dolgom)...ez  az  elfogadás (ebben segíteni tud, a mindig csak az tud lenni, ami van...és...hogy a dolgok okkal történnek, és ez csak egy kiragadott pillanat, ami lehet, hogy nem jó nekem, de az életem egészében, egy segítség, egy tanulás...hogy azzá válhassak aki  igazán vagyok...mint ahogy az eddigi életem, és annak minden nehézsége is hozzájárul ahhoz, hogy most az legyek aki vagyok...így gondolkodjak, érezzek, létezzek. Bármi,  amit szeretnék az életben, vagy az élettől, azt kezdjem el  csinálni, ADNI...ez  az  invitálás, behívás az életembe a gondolataimba a cselekvéseimbe. Nem várhatok el  senkitől semmit, mert ez már elvárás...és hol van  az  a feltétel nélküli szeretettől...az elvárások börtönbe zárnak, feltételeket szabnak, kereteznek...nem lehetek önmagam...belehajt valami ördögi megfelelés spirálba. (persze erre lehet, hogy megkérdezed, hogy a szeretet és a szerelem is érdek dolog?...igen sokan így játszák...mert azonnal várják az emberek, hogy őt is szeressék viszont -sokan csak ezért szeretnek)... szóval szeretni valakit és nem kérni, várni tőle cserébe semmit...meg egyébként is annyiféleképpen lehet szeretni...olykor nem is ismerem fel... (ebben még fejlődnöm kell)...szóval  ez  új, amit  próbálgatok
  • kicsit tanultam is bár ezek nem nekem valók annyira...aranykalászos gazda vagyok, és ha minden igaz life coach leszek, ha levizsgázom januárban)
  • tanulom, milyen ha van egy kutyád (bocsi Bodza és Mazsi, de Ti  az  Eszter kutyái vagytok) egy ideje velünk él Felek...ha elmegy...szeretnék egy kutyát...
  • sokat voltam Pannonhalmán...ott igazán otthon vagyok...
  • ilyesmi...

cirkuszi óra Jucival- szeretem


kölyök vagyis Boci és én...


téli kiskarámban


jövő


esti béke...szeretem, amikor minden elcsendesedik...


nyughatatlanok a szénatárolóban





...a jövőről nem tudok mit írni...csak  azt tudom, hogy mi lesz ma... na azért vannak szándékaim...majd leírom :)