vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2017. február 16., csütörtök

...nézőpontok- valóság

egykét napja tavaszt érzek, én és a környezetemben az emberek is éledeznek...

állítólag az idei év a változások éve...én is érzem...minden változik.. minden mozgásban...pl...úgy volt, hogy Csenge hosszabb időt velünk tölt...ide költözik...azt hittem, hogy egész tavasszal együtt bandázunk, de élet mindig újat hoz, mindig az történik, ami  a legjobb, mert csak az történhet...szóval sokkal előbb visszamegy Amerikába, így 2 pillanat alatt megértettem, hogy nem ...a majd lovazunk van...hanem most....szóval intenzív lovas kurzus 2. van....egészen más mint tavaly...nincs bennem feszültség...sokkal könnyedebb vagyok...és ez olyan jó...



nem tudom elmondani, de minden napra van valami klassz dolog...valami apró szépség...tanulság...apró jelüzenet, mi nekem szól...kezdek felébredni, magamhoz térni...szeretni önmagam, és szeretni élni...és ez mindenre hatással van.

a ma reggel kicsit szomorúbb...amúgy is megérintős történet...és még mindig felhúz benne valami....

évek óta nézeget magam és mások életét...próbálom valamiféle távolságból, és néha már sikerül egy egy dolgot több szemszögből is...és ez boldogság, mert mindig megértéshez, ami pedig megnyugváshoz vezet...

a mai valahogy más...

...csütörtök reggel, lassan ébredés... még reggeli fagy...álmosak vagyunk, keveset beszélünk, félig alszunk...sulibamenés...autóban kevés beszéd...inkább csak mélázás...sulielőtt apához cuccok fel...kisutcákban kicsit csúszkálva...
...ami ebből felébreszt, az egy elém lendületesen kitolató terepjáró...még akartam is anyázni, magamban elképzeltem (én is cimkézek) mindenféle környezetére nem tekintettel levő bunkó terepjárósnak, ebből felriadva, de valahogy a reggeli utat csúszósnak tartva tisztes távolból követtem a terepjárót telezöldes kereszteződésen át...majd tisztán láttamvégignéztem, amint egy suzuki jobbról a terepjáró felé közeledik, ami gyakorlatilag lelökte a kis autót az útról... nem ismerem a terepjárós nézőpontját...de érzékelve a tolatásos agresszióját...lekönyökölős létezését távolról borítékolható volt, a történés...és én csak néztem....a kis kocsi lepattant róla, törtezaz folytkivalami...és a kis kocsi az út szélén a fák alatt megállt... néztem mi történik, megálljak, segítsek, beleszóljak? eleve volt bennem valami  negatív attitűd a terepjáróssal kapcsolatban, de láttam  segít az idős embernek...és továbbmentem...
csak  nemrég olvastam  a történet egy másik verzióját a neten...

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/baleset_szombathely_szurcsapo_zarovonal

az  idős vétkes sofőr végleg leteszi  a kocsiját, nem vezet többet.... :(

hát...nem vagyok én senki, de érdekes, hogy Ő ezt a következtetést vonja le...holott szerintem egész más történt...

talán ami fontos ebből, hogy maradjunk éberek...és esetleg nézzük meg a dolgokat másik oldalról is...mert ha csak a saját szemüvegünkön keresztül nézzük, vagy elhisszük egy nállunk nagyobberélyesebblendületesebb embernek
" akkor még azt is elhihetjük, aminek semmi  köze a valósághoz...