vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2017. május 20., szombat

Félelem a gyógyulástól - aki még nem gyógyult meg, nem képes a megbocsátásra

"1. Vajon félelmetes-e a gyógyulás? Túl sokan vannak, akik számára igen. Mert a szemrehányás mindig akadályozza a szeretetet, a sérült testek pedig valódiak. Határozottan elállják a béke és a bizalom útját, azt állítva, hogy aki múlandó, az nem bízhat senkiben, és aki megsérült, annak semmi alapja sincs a békére. Hiszen hogyan is szerethetnéd testvéredet, hogyan bízhatnál benne, amikor bántott téged? Támadást intézett ellened, és újra meg fog támadni. Ne oltalmazd hát őt, hiszen meggyötört tested is azt mutatja, hogy magadat kell megoltalmaznod tőle.
A megbocsátás talán kegyes tett lenne, de nem ezt érdemli. Talán bánja a bűnét, de ez még nem mentesíti semmi alól. És ha megbocsátod a vétkét, azzal csak tovább fokozod a bűntudatot, amit már most is megérdemel.
2. Aki még nem gyógyult meg, nem képes a megbocsájtásra. Hiszen számos tanubizonyságát látja annak, hogy a bűnbocsánat igaztalan dolog. Az ilyen ember meg akarja őrizni emlékezetében a bűn következményeit. Ugyanakkor senki  nem  bocsáthat meg egy olyan bűnt, amit valósnak tart. Márpedig aminek következményei vannak, az bizonyosan valós, hiszen látni  a hatásait. A megbocsátás nem sajnálkozás, amely csak azt akarja megbocsátani amit igaznak tart.  A jót egyszerűen nem lehet rosszra viszonozni- a megbocsátás nem úgy működik, hogy elösször megszilárdítja , majd megbocsátja a bűnt. Ugyan ki  jelenthetné ki komolyan azt, hogy: "Bántottál testvérem, mégis megbocsátok neked, mivel én vagyok a jobb kettőnk közül?"
Az illető megbocsátása és az általad okozott fájdalom nem létezhet egyidejűleg. E két dolog kölcsönösen tagadja hamissá teszi egymást."

(Csodák tanítása 27. fejezet, Az álom gyógyulása)


2017. május 17., szerda

apró örömök- minden egy

..talán, nehéz is elképzelni mennyire egyszerű az élet...hát ne bonyolítsuk.

mi a boldogság?
...megélni a szent pillanatokat az életünkben, csak létezni, nem elvárni, az öröm felé menni, adni, megbocsátani, ölelni, szeretni.




menj arra, ami lelkesít, amitől egész napra mosoly lesz az arcodon.

Ha kérdésed van, tedd fel, és megérkezik rá a válasz.

Az élet mindig megoldja magát, ha éppen nem, akkor még nem érkezett el az ideje.

Az vagy, amit gondolsz magadról. Ha egészségesnek és szépnek, nőiesnek látod magad...akkor az vagy, minden más illúzió.
Ami ezt fent tudja tartani az pedig a hit, hogy nem inogsz meg ebben.

Ha jól meggondoljuk, akkor nem is kellene meghalni, vagy rákos betegnek lenni, vagy nincs szükség fogyókúrára, mert van egy képem magamról, amiben magamat szépnek és egészségesnek látom. Már csak figyelnem kell magam, hogy a hitem és a kép egészségről és szépségről szóljon.

Néhány dolog azért bezavarhat... mint a félelem, harag, önsajnálathoz való ragaszkodás (önemésztés). Ami segít, az a megbocsátás, bátorság-életigenlés, szeretem önmagam.

Kisérletbe kezdek...
Egy ideje ismét subom van, mindig jön valami, engem mindenki hagyjon békén-elkülönülök állapot (főleg szakítások után), nemvagyokszépbőrbetegség, az autóimmun alattomos fajtából (ami önemésztésről, önsajnálatról szól).
Most abbahagyom, tegnap kezdtem, figyelem magam, hogy aznapi mantrám hogyan hat, mennyi idő kell, az amúgy papiron akár egy évig is elhúzódó x..nak. Nem csinálok fotót, mert nem rögzítem azt, ami nincs is....mert a betegség csak illúzió, az én fejemmben keletkezett mankó. nincs szükség rá, mert önmagamban is teljességben vagyok.



Szeretés





2017. május 13., szombat

az élet tisztelete...avagy az élet él, és élni akar...

hát...

...nagyutat jártam be, talán azt mondhatom, hogy december óta...és még mindig, mint mindenkor "úttörő" vagyok.

januárban megjött a felismerés, hogy a párkapcsolataim kimenetele, miszerint, vagy szerető vagyok, vagy megcsalnak...az én melankólikus képem hatására van...így lesz olyanná, amilyen...
...vagyis ha az életben kétszer történik veled valami, (olyan, vagy hasonló bármilyen területen, ne a történetet nézd, csak a működést) az már gyanus...ha háromszor, akkor biztos lehetsz benne, hogy általad van, Te generálod, vagyis a benned kialakult kép... amit egy gondolat, vagy félelem...amit pedig a generációkon átívelő program határoz meg.

szóval ezzel, hogy én már ezt többé nem...ezt abbahagyom gondolattal és még...

azzal a nem túl energikus életérzéssel, amit ez elmúlt lassan két itthon (nem munkával) töltött év hozott, miszerint már csak kevés dolognak van értelme, és én csak értelmes, mitöbb hasznos dolgot szeretnék csinálni...vártam  a CSODÁRA, engedtem, hogy történjen ami történik velem, igyekeztem nem döntéseket hozni (persze ma már tudom, hogy a nem döntés is döntés).

...már csak néhány alapelv maradt,ami mozgat:
... mint, csak szeretettel érdemes...
...ne állj a saját utadba...
...van valami "védelmező háló" ami a kellő pillanatban felfog, ha hagyod...
...minden körbe ér...
...élni a pillanatban, az öröm felé tartani és ami lelkesít...
...nincs választás...sosem kell választani jó és rossz között...
...mindig csak az tud történni ott és akkor, ami történik, és az mindig a lehető legjobb, ami történhet veled (max. túl közelről nézed, és még nem látod)...
...közösség kell, és másoknak adni, segíteni...
...csak tapasztalással lehet tanulni

...ilyenek.

ekkor kértem a Mindenhatót, hogy most már történjen valami...és megérkezett a CSODÁK TANÍTÁSÁVAL

a szentendrei kör, ami egy teljes hónapra beszippantot, nem volt ezen kívül élet, életem...és mintha bennem sem lett volna sem érzékelés, sem élet...mint egy leszedált ember...
...talán erről ennyi elég, mert csak belűröl lehet érteni.

Hálás vagyok ezért a tapasztalatért, a felébredésért, persze ez most nem olyan, mint a haldoklásból megébredésem, az is egy új élet volt új érzékeléssel, de ez most más...

olyan ez mint egy örvény...ami lehúz....és engem szerencsére kidobott, azzal  a gondolattal, hogy hálás vagyok azért az életemért, ami van.
A gyerekeimért a barátaimért, azért az énért, aki vagyok, mindenért ami körülvesz, a természetért, az otthonomért, a kertben növő retekért, az emberekért, akik segítséget kérnek tőlem, a bodzaszörpért, egy ölelésért, a gyertya fényéért a teraszon, a lovaim nyihogásáért, mindenért.

köszönöm