vagyok aki vagyok..tisztán önmagamban állok a világban...nagyapám unokája, szüleim gyermeke, gye

2017. május 20., szombat

Félelem a gyógyulástól - aki még nem gyógyult meg, nem képes a megbocsátásra

"1. Vajon félelmetes-e a gyógyulás? Túl sokan vannak, akik számára igen. Mert a szemrehányás mindig akadályozza a szeretetet, a sérült testek pedig valódiak. Határozottan elállják a béke és a bizalom útját, azt állítva, hogy aki múlandó, az nem bízhat senkiben, és aki megsérült, annak semmi alapja sincs a békére. Hiszen hogyan is szerethetnéd testvéredet, hogyan bízhatnál benne, amikor bántott téged? Támadást intézett ellened, és újra meg fog támadni. Ne oltalmazd hát őt, hiszen meggyötört tested is azt mutatja, hogy magadat kell megoltalmaznod tőle.
A megbocsátás talán kegyes tett lenne, de nem ezt érdemli. Talán bánja a bűnét, de ez még nem mentesíti semmi alól. És ha megbocsátod a vétkét, azzal csak tovább fokozod a bűntudatot, amit már most is megérdemel.
2. Aki még nem gyógyult meg, nem képes a megbocsájtásra. Hiszen számos tanubizonyságát látja annak, hogy a bűnbocsánat igaztalan dolog. Az ilyen ember meg akarja őrizni emlékezetében a bűn következményeit. Ugyanakkor senki  nem  bocsáthat meg egy olyan bűnt, amit valósnak tart. Márpedig aminek következményei vannak, az bizonyosan valós, hiszen látni  a hatásait. A megbocsátás nem sajnálkozás, amely csak azt akarja megbocsátani amit igaznak tart.  A jót egyszerűen nem lehet rosszra viszonozni- a megbocsátás nem úgy működik, hogy elösször megszilárdítja , majd megbocsátja a bűnt. Ugyan ki  jelenthetné ki komolyan azt, hogy: "Bántottál testvérem, mégis megbocsátok neked, mivel én vagyok a jobb kettőnk közül?"
Az illető megbocsátása és az általad okozott fájdalom nem létezhet egyidejűleg. E két dolog kölcsönösen tagadja hamissá teszi egymást."

(Csodák tanítása 27. fejezet, Az álom gyógyulása)


2017. május 17., szerda

apró örömök- minden egy

..talán, nehéz is elképzelni mennyire egyszerű az élet...hát ne bonyolítsuk.

mi a boldogság?
...megélni a szent pillanatokat az életünkben, csak létezni, nem elvárni, az öröm felé menni, adni, megbocsátani, ölelni, szeretni.




menj arra, ami lelkesít, amitől egész napra mosoly lesz az arcodon.

Ha kérdésed van, tedd fel, és megérkezik rá a válasz.

Az élet mindig megoldja magát, ha éppen nem, akkor még nem érkezett el az ideje.

Az vagy, amit gondolsz magadról. Ha egészségesnek és szépnek, nőiesnek látod magad...akkor az vagy, minden más illúzió.
Ami ezt fent tudja tartani az pedig a hit, hogy nem inogsz meg ebben.

Ha jól meggondoljuk, akkor nem is kellene meghalni, vagy rákos betegnek lenni, vagy nincs szükség fogyókúrára, mert van egy képem magamról, amiben magamat szépnek és egészségesnek látom. Már csak figyelnem kell magam, hogy a hitem és a kép egészségről és szépségről szóljon.

Néhány dolog azért bezavarhat... mint a félelem, harag, önsajnálathoz való ragaszkodás (önemésztés). Ami segít, az a megbocsátás, bátorság-életigenlés, szeretem önmagam.

Kisérletbe kezdek...
Egy ideje ismét subom van, mindig jön valami, engem mindenki hagyjon békén-elkülönülök állapot (főleg szakítások után), nemvagyokszépbőrbetegség, az autóimmun alattomos fajtából (ami önemésztésről, önsajnálatról szól).
Most abbahagyom, tegnap kezdtem, figyelem magam, hogy aznapi mantrám hogyan hat, mennyi idő kell, az amúgy papiron akár egy évig is elhúzódó x..nak. Nem csinálok fotót, mert nem rögzítem azt, ami nincs is....mert a betegség csak illúzió, az én fejemmben keletkezett mankó. nincs szükség rá, mert önmagamban is teljességben vagyok.



Szeretés





2017. május 13., szombat

az élet tisztelete...avagy az élet él, és élni akar...

hát...

...nagyutat jártam be, talán azt mondhatom, hogy december óta...és még mindig, mint mindenkor "úttörő" vagyok.

januárban megjött a felismerés, hogy a párkapcsolataim kimenetele, miszerint, vagy szerető vagyok, vagy megcsalnak...az én melankólikus képem hatására van...így lesz olyanná, amilyen...
...vagyis ha az életben kétszer történik veled valami, (olyan, vagy hasonló bármilyen területen, ne a történetet nézd, csak a működést) az már gyanus...ha háromszor, akkor biztos lehetsz benne, hogy általad van, Te generálod, vagyis a benned kialakult kép... amit egy gondolat, vagy félelem...amit pedig a generációkon átívelő program határoz meg.

szóval ezzel, hogy én már ezt többé nem...ezt abbahagyom gondolattal és még...

azzal a nem túl energikus életérzéssel, amit ez elmúlt lassan két itthon (nem munkával) töltött év hozott, miszerint már csak kevés dolognak van értelme, és én csak értelmes, mitöbb hasznos dolgot szeretnék csinálni...vártam  a CSODÁRA, engedtem, hogy történjen ami történik velem, igyekeztem nem döntéseket hozni (persze ma már tudom, hogy a nem döntés is döntés).

...már csak néhány alapelv maradt,ami mozgat:
... mint, csak szeretettel érdemes...
...ne állj a saját utadba...
...van valami "védelmező háló" ami a kellő pillanatban felfog, ha hagyod...
...minden körbe ér...
...élni a pillanatban, az öröm felé tartani és ami lelkesít...
...nincs választás...sosem kell választani jó és rossz között...
...mindig csak az tud történni ott és akkor, ami történik, és az mindig a lehető legjobb, ami történhet veled (max. túl közelről nézed, és még nem látod)...
...közösség kell, és másoknak adni, segíteni...
...csak tapasztalással lehet tanulni

...ilyenek.

ekkor kértem a Mindenhatót, hogy most már történjen valami...és megérkezett a CSODÁK TANÍTÁSÁVAL

a szentendrei kör, ami egy teljes hónapra beszippantot, nem volt ezen kívül élet, életem...és mintha bennem sem lett volna sem érzékelés, sem élet...mint egy leszedált ember...
...talán erről ennyi elég, mert csak belűröl lehet érteni.

Hálás vagyok ezért a tapasztalatért, a felébredésért, persze ez most nem olyan, mint a haldoklásból megébredésem, az is egy új élet volt új érzékeléssel, de ez most más...

olyan ez mint egy örvény...ami lehúz....és engem szerencsére kidobott, azzal  a gondolattal, hogy hálás vagyok azért az életemért, ami van.
A gyerekeimért a barátaimért, azért az énért, aki vagyok, mindenért ami körülvesz, a természetért, az otthonomért, a kertben növő retekért, az emberekért, akik segítséget kérnek tőlem, a bodzaszörpért, egy ölelésért, a gyertya fényéért a teraszon, a lovaim nyihogásáért, mindenért.

köszönöm


2017. március 16., csütörtök

hidegzuhany...bízom az érzéseimben



az első napsugarakkal én is útra keltem, az utóbbi időben sokat voltam a Káli-medencében, Istvánnál, ahol újra találkoztam a szabadság szent madarával, olyan érzés volt, mint amikor először találkoztam a Soluna cirkusszal. szárnyaló felszabadító, végtelenül szabad vagyok és könnyű...





...a második ottlétem egy közösségi programmal indul, az utóbbi időben egyre jobban érzem, hogy igazán jól 5 fő alatt érzem magam...
...itt új volt a közeg, és a program is ismeretlen volt a számomra, nem mentem egyedül, Éva volt az utitársam, aki egy csodás nő, imádom.
...ilyenkor eltervezem, hogy háttérben leszek, megfigyelek (abból baj nem lehet)...már felfelé haladva kikívánkoztam ebből a megfigyelő szerepből, mert egy nő, Erika, segítségre szorult, és én pont ott voltam véletlenségből, valahogy ez könnyedén megy nekem, akár egy lovat is fel tudnék vinni a hátamon a hegyre, de erre nem volt szükség. A LÉLEKzés elég, segít...
...felértünk, mert nincs lehetetlen.
a program jó volt, de igazán akkor éreztem magam, amikor már csak kevesen maradtunk, ide most fényképeket kellene tennem, de nem csináltam, próbáltam mindent magamban elraktározni,
a naplementét a kilátóban, a hűvös kezek érzését a körben, vagy a lemenő nap előtti leheletteket a hűvösödő estében, a közös zenélésben a dobok szívemig elérő rezgését, ami egyszerre csodás és félelmetes is még nekem, az esti beszélgetést, vagy a reggeli magányos napfelkeltenézést újra a kilátóból, a reggeli meditációt (igen, kb 3-4 évvel ezelőtt már volt erre próbálkozásom, de akkor még nem voltam készen rá), vagy a meghitt, békés kirándulást a Kornyi-tó számomra eddig ismeretlen részén...







úgy jöttem haza, mint, aki repül, 10 centivel a föld felett jár... szabad vagyok, tudom mi a dolgom, mit szeretnék és hogyan...

ki szeretnék költözni a természetbe, na nem most, de már készülök rá, csak annyit elvenni belőle, amit feltétlenül fontos, segíteni másoknak, másokat, önzetlenül, szeretetből, szabadságot és a boldogságot hirdetni mutatni másoknak, ha lehet közösségben.

más...
Sára kb 2 hete nem volt nagyformában, elvittem az új körzeti gyerekorvoshoz, ezzel elkövettem azt a hibát, hogy bekerültünk az egészségügy hálójába, volt egy kemény másfél órám a kórházban kb 2 hete, amikor Sára előtt kb. elmondták, hogy ő milyen nagyon beteg és mi lesz a következménye, és én pedig milyen felelőtlen szülő vagyok, hogy nem akarok neki szteroidokatésmindenmást... ebből valahogyan kimásztunk, igaz örök nyomott hagyott bennem legalábbis, majd lázas kutatásba kezdtem, hogy nem hiszem el, hogy erre nincs megoldás, és hát ahol a nehézség ott a segítség, leveleztem debreceni természetgyógyásszal, kutattam az interneten, és az ember itt van a városban, aki segíteni tud. Dr Tarnay Ete, de ő nekünk csak Ete bácsi, mérhetetlen nagy tudással és tapasztalattal, fél percen belül megmondta, hogy mi a megoldás, ami persze ellene megy a mai orvoslásnak, így újjabb 5 órás várakozós megalázós, kellemetlen egészségügyis sztorin vagyok túl...

a hitem ettől függetlenül töretlen, bízom az érzéseimben, még akkor is, ha az teljesen az árral szemben megy... Ete bácsi mondta a Sárának, hogy tudja-e, hogy ezt miért kapta? - mert ez egy feladat, amivel dolga van, meg kell értenie, ki kell találnia, hogy mi a megoldás... ez van most.


ma azonban hidegzuhanyként ért a reggeli történés, most délután 5 lesz lassan, és most tudok erről írni...
suliba indultunk reggel, csajok hátul, csend, még ébredezés...még az utcában az egyik hídról, egy fiú kihajtott ránk, nem lehetett kivédeni...nagyütközés...hátranéztem, csajok jól vannak, a lendület még vitt, megálltam, kiszáltam, megnéztem a kocsit eléggé össze van törve, odamentem a sráchoz, aki még a kocsiban ült, megkérdeztem, hogy mit csinált, miért nem figyelt...ecetera, hosszú nem untatnálak vele, elismerte, hogy ő hibázott, és vállalja a kárt, megbeszéltük nem hívunk rendőrt, mert az neki, mint vétkesnek plussz költség, majd elindultam...közben kerestek telefonon, hogy menjek vissza ott a rendőr...hosszas tényfeltárás, a srác teljes családja, fenyegetve, vagdalkozva...engem hibáztatva...a vége...nem ismeri el a felelősségét, szóval rendőrségre megyünk...én nem csináltam semmi rosszat, nem vgyok hibás, felelős, még kedves voltam, és komprommisszumkész...

mit kellene ebből tanulnom, miért történik ez?

nem akarom ebből azt leszűrni, hogy az emberekben ne bízzak, ma nem mentem sehova...nyugton vagyok, eddig sem siettem...hm?

...valahogy úgy érzem, hogy belelóg a kezem a bilibe, már tiszta képem volt a szabad életről...és tessék...felelősség, nehézség
...hogy Ete bácsit idézzem, ez egy feladat...segít a megértésben...

csaj egy játéka a Nagyrendezőnek, egy vizsgavagylecke, hogy biztos elég erős a hited, vagy most hogy jönnek a nehézségek visszalépsz? meghátrálsz?

...nem hátrálok meg, elbizonytalanodtam,de eddig tartott a bizonytalanságom.
...bízom az érzéseimben.


2017. március 1., szerda

a megalkuvás nem működik...


felébredtem a téli álomból, még hullámzó vagyok, de már egyre több energiám van, és most ez jó érzés.

...régebben azt gondoltam, hogy ha a ló nincs szamár is jó elvet lehet követni, szóval, ha valami elég jó...az már jó...hát nem...
főleg, ha pontos képed van arról, miben vagyboldog, mit szeretnél, mi  jó Neked.

Köszönöm, hogy a hétvégén megérthettem ezt, egy VÉLETLEN (ez csak azt jelenti, hogy mi nem véltük) folytán egy csodás zenész ember megosztotta velem a mindennapjait.
 Olyan volt, mint amikor álmodsz valamit, és az álmod megelevenedik (látod tökéletesen, minden apró részletét, nézed mint egy filmet), ahogyan él, még a tárgyai is, vagy a növényei, amiket fontosnak tart, ahogyan érez, ahogyan viszonyul a világhoz - már sokszor láttam az elképzelt életemhez hasonlót (vonzódás), de ami ennyire stimmelt volna, olyat nem... már csak a ló hiányzik onnan, de az is tervben van...

A hely eleve varázslatos, Káli - medence, van egy megfoghatatlan atmoszférája. Számomra eleve fontos a természet érintetlensége, és a megfelelő távolság a nyüzsgéstől, de még az épp elérhető távolság. A szükséges elégséges létezés, mind tárgyakban, mint a világhoz való hozzáállásban, amit talán  az egyszerűséggel és a mértékletességgel lehet jellemezni. Csak  annyit veszel el, ami  feltétlenül fontosszükséges.

Csodás látni, hogy valaki  elérte azt az állapotot, hogy őszintén tisztán tud örülni a természet szépségének (növénynek, állatnak) mint egy gyermek, hogy önzetlen...érted és másokért él, ad és ad, és ad... figyelmet, szeretetet, érintést, mintát, zenét, örömet, közös létezést, osztozni az életben az apró boldogságokban. Nincsenek negatív lehúzó gondolatai, szeretettel létezik, emel.

köszönöm


...tökéletes az időzítés, a mindenható megmutatta, hogy van olyan,amire vágyom, és nem kell beérnem kevesebbel, és ez már ajándék. Megerősítés, hogy lehet úgy élni, ahogyan gondolom, és hogy tényleg van feltétel nélküli szeretet, van emberférfi, aki  tud inspirálni...
...és jó..nagyon jó látni egy boldog embert, mert nem olyan nehéz, és csak nagyon apró dolgok kellenek hozzá...







2017. február 16., csütörtök

...nézőpontok- valóság

egykét napja tavaszt érzek, én és a környezetemben az emberek is éledeznek...

állítólag az idei év a változások éve...én is érzem...minden változik.. minden mozgásban...pl...úgy volt, hogy Csenge hosszabb időt velünk tölt...ide költözik...azt hittem, hogy egész tavasszal együtt bandázunk, de élet mindig újat hoz, mindig az történik, ami  a legjobb, mert csak az történhet...szóval sokkal előbb visszamegy Amerikába, így 2 pillanat alatt megértettem, hogy nem ...a majd lovazunk van...hanem most....szóval intenzív lovas kurzus 2. van....egészen más mint tavaly...nincs bennem feszültség...sokkal könnyedebb vagyok...és ez olyan jó...



nem tudom elmondani, de minden napra van valami klassz dolog...valami apró szépség...tanulság...apró jelüzenet, mi nekem szól...kezdek felébredni, magamhoz térni...szeretni önmagam, és szeretni élni...és ez mindenre hatással van.

a ma reggel kicsit szomorúbb...amúgy is megérintős történet...és még mindig felhúz benne valami....

évek óta nézeget magam és mások életét...próbálom valamiféle távolságból, és néha már sikerül egy egy dolgot több szemszögből is...és ez boldogság, mert mindig megértéshez, ami pedig megnyugváshoz vezet...

a mai valahogy más...

...csütörtök reggel, lassan ébredés... még reggeli fagy...álmosak vagyunk, keveset beszélünk, félig alszunk...sulibamenés...autóban kevés beszéd...inkább csak mélázás...sulielőtt apához cuccok fel...kisutcákban kicsit csúszkálva...
...ami ebből felébreszt, az egy elém lendületesen kitolató terepjáró...még akartam is anyázni, magamban elképzeltem (én is cimkézek) mindenféle környezetére nem tekintettel levő bunkó terepjárósnak, ebből felriadva, de valahogy a reggeli utat csúszósnak tartva tisztes távolból követtem a terepjárót telezöldes kereszteződésen át...majd tisztán láttamvégignéztem, amint egy suzuki jobbról a terepjáró felé közeledik, ami gyakorlatilag lelökte a kis autót az útról... nem ismerem a terepjárós nézőpontját...de érzékelve a tolatásos agresszióját...lekönyökölős létezését távolról borítékolható volt, a történés...és én csak néztem....a kis kocsi lepattant róla, törtezaz folytkivalami...és a kis kocsi az út szélén a fák alatt megállt... néztem mi történik, megálljak, segítsek, beleszóljak? eleve volt bennem valami  negatív attitűd a terepjáróssal kapcsolatban, de láttam  segít az idős embernek...és továbbmentem...
csak  nemrég olvastam  a történet egy másik verzióját a neten...

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/baleset_szombathely_szurcsapo_zarovonal

az  idős vétkes sofőr végleg leteszi  a kocsiját, nem vezet többet.... :(

hát...nem vagyok én senki, de érdekes, hogy Ő ezt a következtetést vonja le...holott szerintem egész más történt...

talán ami fontos ebből, hogy maradjunk éberek...és esetleg nézzük meg a dolgokat másik oldalról is...mert ha csak a saját szemüvegünkön keresztül nézzük, vagy elhisszük egy nállunk nagyobberélyesebblendületesebb embernek
" akkor még azt is elhihetjük, aminek semmi  köze a valósághoz...



2017. január 27., péntek

Sors - Felek

..utóbbi időben sokat forog a fejemben, hogy vajon mi  irányítja az életünket... (figyelek)

...már egy ideje egy kisérletben vagyok magammal, azt tesztelem az életben, hogy nem irányítom (elvileg nem akarok semmit, és akkor mi történik velem, milyen lehetőségek jönnek, milyen emberekkel találkozom, merre megy az életem...) ...sajnos ezt nem lehet ennyire sterilen csinálni...mert az ember úgy van kitalálva, hogy mindig akar valamit...még akkor is, ha azt gondolod, hogy nem....elrejtve a legmélyén kiderül, hogy van benned valami szándékakaratvárakozás, még akkor is, ha azt mondod, arra törekszel, hogy nincs.
Persze van különbség az én mindenáron átverekszem valamin magam, megszerzemvagymegtartom, vagy csak vágyom rá között... (ez olyan, mint amikor akadozik a lemezjátszó tűje, ránézésre darabossá válik egy ember élete).

Talán a legjobb, ha az intuícióidat követed egy-egy döntési helyzetben...mert az van leginkább összeköttetésben a te történeteddel (mert nem más lehet az életünk célja, értelme, mint megtalálni a saját utunkat, a medrünket, amiben könnyű az áramlás, mert minden más esetben állandóan vissza kell térni, mert lepattanunk a falrólmederről)...de ha nem csinálsz semmit az is döntés...átengedem az életem folyását egy magasabb erőnek, mert ki vagyok én, hogy döntsek magam, vagy mások élete felett.

Tiszteletben tartom a saját és mások életét...ez  a legtöbb, amit tehetek.

...elvileg ha hagyod magad sodródni, mint egy darab uszadékfa egy folyón, akkor is vannak pillanatok, amikor dönteni kell, (megakadsz, mint az uszadékfa egy nagyobb sziklán)vagy elfogadni más döntését, ha interakcióban vagy...igazából nem tehetsz mást az életben, minthogy hálát adsz mindenért amivel találkozol, öszehoz a sors vele hosszabb rövidebb időre, helyzetekkel történetekkel, emberekkel.

...minden önzés...még a szerelem is az.

...az elmúlt fél évben kaptam néhány csodás ajándékot az élettől amiért hálás vagyok...
...olyan ez, mint amikor mielőtt megszületsz megnézheted az életed filmjét, de mire kibuggyansz anyud méhéből elfelejted...és csak éled az életed. Vannak életesemények, pillanatok, amiket amikor épp megélsz, eszedbe jut, hogy ezt már érezted, láttad...és nem tudod, hogy mi ez az érzés, de ismered...ok...nyugi...jó helyen vagy...és vannak pillanatok, amikor xar a valós filmben a vágás...ugrik a lemezjátszó tűje és már nincs szinkronban a filmed és a valóság...és csak  annyit érzel, hogy ez most nem sikerült....de...


köszönöm a tanulási lehetőségeket, mélyültek az érzéseim, tudom, hogy képes vagyok feltétel nélkül szeretnielfogadni, még ha kicsit karcos is, mert fáj...

...és hálás vagyok azért, hogy Felek velünk élt egy ideig... érdekes a Nagyrendező... Felek kurdul SORS-ot jelent...

...olyan volt ez mint a kishercegben a rókával...olyan volt Felekkel az életünk....megtanított érteni és elfogadni, látni mások félelmét, megérteni, hogy mit miért tesz, megváltoztatta dolgokhoz a hozzáállásom, megismertem, milyen az, ha van egy hűséges társad, aki semmit nem kérdőjelezhet meg, és hát...ezt a környéket én már rég leírtam, hogy nem szeretek itt élni (ez persze nem igaz), de 19 éve élek itt és 2 kilóméteren belül, szóval egy köpésre lévő helyeken nemvoltam....felfedeztem a környék legélhetőbb rétjeit és patakjait...élveztem, hogy csak kilépek az ajtón és a természetben vagyok...és tényleg...

szóval...ne állj ellen a saját életednek, nemenj el emberek és lehetőségek melett...minden oda van téve az életünkben...csak meg kell élni...adj hálát ez a legtöbb mit tenni lehet.

...visszatekintve minden apró részlet, minden találkozás, minden nehézség értelmet nyer...ha egyszer viszanézed a saját életed filmjét...csak élj...és türelem... a végén összeáll a filmed.